A sok munkaerő és a képzett munkaerő nem ugyanaz – fogalmaznak és döbbennek rá a közgazdasági alapvetésre Etiópiában. Az így jellemzett munkaerő probléma bizonyul a legnagyobb szakadéknak, felszámolásáért különösen a bőripar és a feldolgozott bőr szakmában sürgősen tennie kell Etiópiának. A CNN által készített beszámolóból nemcsak az derül ki, hogy a 90 milliós szarvasmarha-, juh- és kecskeállománnyal a világ élvonalába tartozik ez az afrikai ország, hanem az is, hogy az ott tenyésző jószágok bőréből eleve jó minőségű – a téli hidegnek jól ellenálló – termékek, legfőképp kesztyűk és lábbelik készíthetők. Ezt a britek több mint egy évszázada tudják, nem is véletlen, hogy a londoni székhelyű etióp bőripari vállalatuk, a Pittards mind a munka-, mind a divatkesztyű gyártmányok legjavát innen juttatja el a nagyvilágba. Az etióp kormány a ’80-as évek végén betiltotta a nyersbőr kivitelét az országból, ennek lett a folyománya, hogy a 2006 és 2012 között megduplázódott, 112 millió dollárra futott fel a késztermék export. Azóta felfutott a helyi alapanyagra alapozó etióp cipőipar is: a CNN már elkönyvelheti egy kínai cég évi 20 ezer pár lábbelijének az exportját is. Az afrikai ország bőriparának versenyhelyzetét most a termelést kiszolgáló infrastruktúra hiányosságai rontják, nemcsak a szakképzett munkaerőről egyre nehezebb gondoskodni, hanem az üzemek stabil áramellátásáról, vagy éppen a logisztikáról.
A sok munkás is kevés, ha a melós kétbalkezes
A kesztyűk és cipők “őshazája” is Etiópia, az ott tenyésző jószágok bőréből készült termékek minőségét nehéz felülmúlni. A britek is, ma már a kínaiak is onnan látják el a piacot, feltéve, hogy Etiópia bírja az iramot…
(Visited 1 times, 1 visits today)