ENSZ dokumentumok az évszázadunkra 1,5-4,8 Celsius fokos hőmérsékletemelkedéssel és ezzel együtt járó arktiszi jégolvadás következtében 26-82 centiméteres átlagos vízszintemelkedéssel számolnak. Az egyik a legoptimistább, a másik pedig a legrosszabb körülmények esetén fog megtörténni. 95 százalékban ez az emberi beavatkozásnak köszönhető, melynek következményeit is az emberek fogják megérezni – viszont korántsem egyenlő mértékben. A parányi óceáni szigeteknek ezek a számok halálos ítéletet jelentenek. Az ENSZ ezeknek a kis államoknak (Small Island Developing States – SIDS) szenteli az idei évet
Kiribati, Tuvalu és a Marshall-szigetek máris érzik ennek a hatásait: csökken a területük, csökken a megművelhető földterület és egyre erősebb trópusi viharok érik el őket. Anote Tong, Kiribati elnöke szerint országának már csak húsz éve van hátra. „Ha semmi sem történik, szigetein eltűnnek 2030-ra az óceánban. Először elfogy az édesvizünk, aztán a gyümölcsfáink – a sós víz megöli őket.”
A csendes-óceáni szigetállamok a globális felmelegedésért felelős üvegház hatású gázok és a széndioxid kibocsátásának csupán 0,3 százalékáért felelősek.
Nauru elnöke szerint példátlan történelmi szituáció előtt állunk: „Soha nem volt még példa arra az emberiség történetében, hogy teljes szigetek tűnhetnek el : kultúrák, nyelvek, örökségek… Meg kell tanulnunk, hogy a fejlődésnek ára van. Az idei éven arra kell figyelmezetni a világot, hogy ha nem teszünk semmit, sok ország nem húzza ki az évszázad végéig.”
Az ENSZ megfelelő szakosított szervei komoly feladatokat rónak az államok vezetőire. 2050-ig meg kell háromszorozni a zöld energiaforrások arányát az energiatermelésben, radikálisan kell csökkenteni a széndioxid kibocsátást.
Eközben Ausztrália alig tesz valamit a változásért, holott ő is annyira veszélyeztetett, mint a térség több állama. A tavaly megválasztott Liberális párti elnök, Tony Abbott teljesen megszűntette elődei klímapolitikáját: nem csak dollár milliárdok maradtak így el a globális felmelegedés elleni küzdelemre, de 1931 óta először nincs az országnak un. tudományos minisztere. Az Abbott kormány azért cselekszik így, mivel növelni szeretnék az ország gazdaságát, mely főleg a bányaiparra (leginkább a feketeszénre) támaszkodik. Emellett megszűntették a CO2 adót, hogy több befektetőt csalogassanak a szigetországba. Mindezek miatt véli úgy Bruno Latour, kutató, hogy „Ausztrália alvajáró és a katasztrófa felé tart.”
Tony de Brum, a Marshall-szigetek külügyminisztere korábban azt nyilatkozta, hogy „nem értik miért cselekszik így Ausztrália. A nagy testvérünk nem ért meg minket.” Kiribati, Fidzsi és Tuvalu lakóival együtt hamarosan el kell hagyniuk a hazájukat és új otthont keresni, ha nem történik változás.
Egyelőre azonban jogi akadályok miatt azok akik a tengerszint emelkedése miatt hagyják el otthonukat és utaznak el másik országba, nem számítanak menekültnek, így ki lehet őket utasítani.