A mindössze 31 éves fiatalember irigylésre méltó karriert tudhat maga mögött: már 15 évesen világbajnok volt, csak 2001-ben hat aranyérmet nyert egyetlen vébén, öt olimpiai arannyal pedig ő a legsikeresebb ausztrál olimpikon.
A Nemzeti Sport online változata ír arról, hogy Thorpe a visszavonulása óta nem találja a helyét a világban, nem tud alkalmazkodni az új “szerepéhez”. Tavaly a családja körében töltötte a karácsonyi ünnepeket, amikor számukra is egyértelművé vált, hogy olyan súlyos problémákkal küzd, melyeket már segítség nélkül nem tud megoldani.
2012-ben megjelent egy önéletrajzi könyve, melyben ír arról, hogy milyen magánéleti nehézségei voltak. Íme egy rövid részlet, mely talán több olvasónknak is ismerős élethelyzet lehet:
„Még a családom sem tudta, hogy életem nagy részét harccal töltöttem, amit én csak bénító depressziónak tudok nevezni – írta Thorpe, akinek számos alkalommal meggyűlt a baja az alkohollal, különösen 2002 és 2004 között. Utóbbi évben vett részt utolsó olimpiáján, az athénin. – Arra használtam az alkoholt, hogy megszabadítsam a fejem a szörnyű gondolatoktól, hogy jobb hangulatom legyen. Ezt azonban zárt ajtók mögött tettem, ahol sok más depressziós ember is küzd a démonaival, míg végül belátják, hogy segítség nélkül nem boldogulnak. Így romboltam magamat, mindig egyedül, szégyenkezve. Olyan ez, mint amikor valamilyen nagy súly nehezedik rád. Vannak napok, amikor egyszerűen nem tudsz felkelni az ágyból. Nem tudsz szembenézni a világgal. Egyszerű dolgokat mondasz magadnak: »Csak menj ki a konyhába, és igyál egy pohár vizet!«. És az, hogy ilyen alap dolgokat nem vagy képes megtenni, igazán ijesztő.”
Számos esetben a depresszió olyan méreteket öltött, hogy az öngyilkosság is megfordult a fejében.
A volt menedzsere és a kórház, ahova állítólag felvették, nem erősítette meg Thorpe gyógykezelését, csupán egy barátja nyilatkozott úgy, hogy a fiatal ausztrál komoly segítségre szorul.