A súlyosan veszélyeztetett éjjeli papagájra (Pezoporus occidentalis) vonatkozó ismereteiket a kutatók ez idáig a már elpusztult példányokon végzett vizsgálatokra és a madár füttyének felvételeire alapozták, ám ezekből a mintákból meglehetősen kevés áll a rendelkezésükre.
„Mindössze egyetlen helyen hallottam a hangjukat, pedig már több száz vidéket bejártam” – mondta a természetbúvárként és dokumentumfilmesként tevékenykedő John Young, aki az ausztrál vadvédelmi hatóságokkal vette fel a kapcsolatot a papagájészlelés ügyében. Mint elmondta, a legkülönösebb dolog ezzel a papagájjal kapcsolatban, hogy talajlakó, és úgy szökell, mint a kenguru.
A madarat az északi Queensland államban május 25-én észlelték, mintegy 15 évnyi kitartó kutatás eredményeként. Young a papagájfaj rögzített hangjának lejátszásával csalogatta elő a félénk, tenyérméretű madarat.
Az apró testű éjjeli papagáj tollazata sárgászöld színű, barna és fekete foltokkal tarkítva. A lába kicsi és lapos, a többi papagájénál alkalmasabb a futásra. Csőre erősen hajlott, mert a fűmagok szétroppantására használja. Napközben a spinifex nemzetségbe tartozó füvekben rejtőzik, és éjszaka aktivizálódik.
2012-ben a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a súlyosan veszélyeztetett fajok közé sorolta az állatot, amelynek populációit a vadmacskák, a rókák és az európaiak ausztráliai letelepedése nyomán kialakult természeti változások tizedelték meg.
Young egyelőre nem hajlandó elárulni, hogy pontosan hol kapta lencsevégre a szárnyas ritkaságot, mivel jelenleg nincsenek pontos becslések arra vonatkozóan, hogy a faj hány egyede él a vadonban. „Azt gondolom, hogy a legrosszabb dolog amit jelenleg tehetünk, hogy túl sok embert engedünk a közelébe. Ez a legérzékenyebb madár, amelyet valaha láttam” – mondta a természetkutató.