Van egy kedves kis új-zélandi reklám, melyben egy fehér szakállas színész Istent jeleníti meg, aki egy maori fiú kérdésére, hogy mit keres Új-Zélandon, így válaszol:
“Nem is tudom.Úgy éreztem, vissza kell jönnöm ide. Vissza az édenembe.”
Nos, így voltam ezzel én is.
Új-Zéland valóban egy elrejtett édenkert, a természet ámulatba ejtő szépségeket halmozott fel ezen a két, vulkánok-szülte szigeten. A legértékesebb kincs a sokoldalúság: a sivatagon kívül -ahhoz meglehetősen esős az éghajlat- minden fellelhető egy országon belül: esőerdők, alpesi csúcsok, homokos tengerpartok, vulkáni kúpok, vagy virítóan zöld dombok, vígan legelésző birkák millióival. Egészen pontosan 12 millió birkával, szemben a mindössze 4 milliós zélandi populációval. Az idetévedt vándor nem csalódhat: valóban olyan mesés tájakat járhat be, mint amiket a Gyűrűk Ura képkockáin látott. Az utazáshoz nincs is szükség másra, mint egy megbízható autóra, vagy lakókocsira, no meg strapabíró túrabakancsra: a legszebb látnivalókért ugyanis meg kell dolgozni. A kilenc „nagy túra” Új-Zéland kilenc gyöngyszeme: többnapos gyalogtúrák útján bejárható az ország minden tája, a déli fjordoktól a legészakibb pontig, a CapeReinga-ig. A virágzó diplomáciai kapcsolatoknak köszönhetően pedig már a workingholiday vízum is könnyen beszerezhető- kiváló lehetőség a felfedezésre.
Az utazások, túrák a természethez visznek közelebb, a letelepedés pedig az új-zélandiakhoz, azaz kiwikhez (a madár után szabadon). A lakosság az ország másik nagy értéke, ugyanis akiwiknél nincs kedvesebb, segítőkészebb a földgolyón. A mosoly mindennapos, ragadós csoda: senki sem bámul rezzenéstelen arccal egymásra, kizárólag mosoly kíséretében történhet összenézés az utcán, boltban, buszon. A segítőkészség, a nyitottság és az érdeklődés hasonlóan jellemző. Minden látogatót örömmel fogad az ország és mi sem boldogítja jobban a kiwiket, mint országuk szépségének dicsérete:soha nem fogynak ki az ötletek, javaslatok, hogy mit érdemes csinálni, hová a legjobb menni, vagy „Tudod, mit? Elviszlek holnap!”.
A kiwi mentalitás valószínűleg egyszerűen az elégedettségből ered. A fogyasztási kényszertől mentes életmód nem követel meg három, évente cserélendő BMW-t és beépített jacuzzit a kertben: elég, ha van egy autó, ami hétvégenként legurul a tengerpartra, ahol vár egy öreg csónak, és indulhat is a „fushun” (értsd, fishing, kiwiül). Több nem is kell, és ez tanulságos amerikai, európai szocializációs háttérrel. A „kiwi-can-do” attitűd szintén praktikus: itt alapvető a ‘csináld magad’, így mindenki ezermester. A baráti köröm összes férfi tagja veteményeskertet létesít, füvesít, biciklikereket cserél, felújítja az autó karosszériáját, beépíti a világítást a likőrös vitrinbe, aztán jóízűen elkortyolgat egy sört. Átlagos vasárnap délután- a szerelő csak végső megoldás lehet. És mindez nem élet a farmon, hanem Auckland, Új-Zéland legnagyobb városa.
Auckland szerethető város, a helyi megnevezés- „littlebig city” minden vonatkozásban helytálló. Méretét és kulturális hagyományait tekintve túlságosan kicsi, hogy metropolisz rangot követeljen magának, családias vidéki hangulathoz pedig túl kiterjedt. Egy kedves behemót, fiatalos és élhető, de nem az európai sztenderdek szerint. Nincs opera, színház, temérdek múzeum, a város a kikötővel,strandokkal, vitorlásokkal (az egy főre jutó vitorlások száma a világon itt a legmagasabb), éttermekkel és bárokkal kompenzál. Borsos ára van azonban mindennek: a hazai árszínvonal két-háromszorosával kell számolni minden szolgáltatás és élelmiszer vonatkozásában. Az elszigetelt földrajzi elhelyezkedés és a nem túl robosztus gazdaság tükröződik az árakban.
Auckland nagyvárosi jellege a multi-kulturalitásban jelenik meg: rendkívül nagy a bevándorlók száma, akik jellegzetesen a város meghatározott kerületeiben helyezkednek el nagy számban: a zsúfoltsághoz szokott ázsiai emigránsok a belváros szívében telepednek le,a bevándorlók között egyébként a legnagyobb arányban ők képviseltetik magukat. Hasonlóan nagy számmal élnek itt indiaiak is, többnyire kis vegyesboltokat üzemeltetnek, vagy taxisofőrök- akárcsak New Yorkban. Az új-zélandiak tisztelik a multikulturális létet, segítik a beilleszkedést, és az olykor ügyetlen politikai retorika ellenére építik a gazdasági kapcsolatokat az ázsiai-pacifikus régióval.
Auckland sokoldalúságát a hangulatos negyedek egyedi miliőjébőlnyeri- minden kerület más karakterrel rendelkezik: a CBD (central business district) a felhőkarcolók fellegvára, Parnell kis boltok és kávézók otthona, shoppingolniNewmarketben, a Broadway-n érdemes, lakni pedig a NorthShore tengerpart villáiban.
Mindent összevetve a város leginkább fiatal, kisgyermekes családok és az aktív középkorúak igényeit elégíti ki. Persze ez csak a letelepedni vágyók számára érdekes. Az Új-Zélandra látogató a természet csodáiért érkezik, és nem csalódhat:csak az idő lehet kevés.