Tokiói labirintus – elveszve a Sindzsuku állomáson

Amikor Japánban jártam, szállásadóm arra figyelmeztetett, hogy ne menjek Sindzsuku állomásra, mert ha reggel odamegyek, valószínűleg csak este jutok ki. Arra kívánt utalni, hogy nagyon nehéz megtalálni a helyes irányt, mert az állomásnak rengeteg kijárata van, a sok lehetőség közül az ember pedig sosem választja a jót. A dolog bejött: ugyan nem voltam ott estig, de párszor vissza kellett mennem az állomás dzsungelébe, hogy a helyes kijáraton jöjjek ki.

Íme Sindzsuku állomás térképe. A nehezen látható kis pöttyök jelentik az embereket. Ha  szeretné megtudni, milyen érzés az állomáson közlekedni, csak képzelje magát egy nagyon sűrű erdőbe, ahol bárhová fordul, mindig ugyanolyan érzése van. Fák, fák mindenhol. Most képzeljen bele kb. 100 ezer embert, akik mindenféle irányba haladnak, sokan közülük nagy csomagokkal. Na, milyen érzés?

A fenti tweet több mint 20.000 megosztást eredményezett, és számos szimpatikus megjegyzést. Például:

“Elvesztettem a reményt, miután elkészült a déli kijárat.”
“A lehetőségek száma végtelen (eltévedni).”
“A főiskola elvégzése után költöztem Tokióba. Amikor először mentem Sindzsuku állomásra, teljesen elvesztem. Emlékszem sírva kértem az állomás személyzetét, hogy segítsenek.”

És végül:

„Utálom Sindzsuku állomást!”

A japán Niconicopedia szerint a Sindzsuku állomásnak már több mint 200 kijárata van, és nehéz meghatározni, hogy mi számít igazán ki- és bejáratnak. Szóval a legnagyobb kérdés az, hogy miért is hirdetik ilyen lelkesen a sok kijáratot?

Megfejtettük, és nem teszik! A twitteren megjelent képről le van vágva a Tokio Marine Nichido cég logója, akik a közelmúltban kezdték el reklámkampányukat számos állomáson és közlekedési csomópontnál. Ők az állomás rengeteg kijáratát úgy értelmezték, hogy rengetek lehetőséget biztosít, amivel azt akarják üzenni, hogy szolgáltatásuk is hasonlóan sok lehetőséggel kecsegtet. Hát így lehet félrevezetni sok embert a twitteren.