1985. október 10-én halt meg Orson Welles
Jómódú családban látta meg a napvilágot Wisconsin államban Orson Welles, a filmtörténet egyik legnagyobb formátumú egyénisége. 1915. május 6-án született, apja feltaláló volt, anyja zongoraművész. Szüleit korán elvesztette: mikor a mama meghalt, Welles mindössze nyolc éves volt, apja halálakor pedig tizenkettő, ezért gyámság alatt nőtt fel.
A woodstocki magániskola elvégzése után nem sikerült színészként betörnie a Broadwayre, így utazgatott – megfordult Írországban, Spanyolországban és Marokkóban. A híres író, Thornton Wilder ajánlásával vándorszínésznek állt: Tybolt szerepében debütált a Broadwayn 1934-ben. Az év több szempontból is fordulópont volt Welles életében: három házassága közül az elsőt ekkor köti, megrendezi első kisjátékfilmjét, és bekerül a rádióhoz is.
1937-ben megalapítja a Mercury Theatert, mely az elhíresült rádiójátékot, a Világok harcát is jegyzi. A hangjátékhoz figyelemreméltó botrány kapcsolódik. Amerikaiak milliói hitték azt, hogy egyenes adásban közvetítik a marslakók invázióját. Welles “élő közvetítést” adott az ellenséges földönkívüliek New Jersey államban való landolásáról, majd a New York elleni sugár- és gáztámadásról, ezért az utak megteltek menekülőkkel, mozielőadásokat szakítottak meg. Welles bizonyos volt abban, hogy karrierje véget ért – véleményét csak akkor másította meg, amikor a Campbell cég az ő műsorában kívánta reklámozni leveseit.
A színész-rendező 1941-ben készíti el az Aranypolgár című klasszikusát, mely teljes anyagi bukást eredményez, de a szakma a mai napig a világ egyik legjobb filmjeként jegyzi. A film a posztmodern kifejezésmód megelőlegezése: különféle nézőpontok, műfajok alapján puzzle-ként áll össze a vásznon a sajtómágnás Charles Foster Kane életrajza.
Welles következő filmjeire is hasonló sors vár, Az óra körbejár, A sanghaji asszony, a Macbeth jó néhány évtized múltán tankönyvi anyaggá válnak, de elkészülésük idején szerzőjüket az anyagi összeomlás szélére sodorják.
Orson 1943-ban házasságot köt Rita Hayworth-szel, a kor méltán híres dívájával, akivel frigye 1948-ig tart; Hayworth a válást egy mondattal kommentálja: „Már nem tudtam a zsenialitását elviselni”.
1958-ban, miután a vele kizárólagos szerződést kötött RKO céget filmjeivel a totális anyagi csődbe taszítja, átköltözik Európába. Megrendezi a Gonosz érintése c. filmet, mely folytatja a „hagyományokat” – financiálisan megbukik ugyan, de minden idők egyik leghíresebb film noir-jaként emlegeti a szakma.
Orson Wellesnek több arca volt. Egyrészről a filmtörténet egyik legnagyobb klasszikusainak egyike, másrészt sokszor másod-harmadrangú produkciók szereplője, hogy zűrös anyagi helyzetét rendezni tudja. A „dicstelen” évek szerepei közül is kiemelkedik azonban néhány: a Harmadik ember, a Claude Chabrol rendezte Tizedik nap, Pier Paolo Pasolini Rogopagja, a Moby Dick Gregory Peck oldalán vagy a Richard Fleischer rendezte Compulsion, amiért Cannes-ban Welles elnyeri a legjobb színésznek járó díjat.
Filmtörténeti jelentőségét több életmű-díjjal honorálta a filmszakma; 1966-ban Cannes-ban kap életmű-díjat, 1970-ben Velencében, majd 1971-ben az amerikai filmakadémiai is elismeri életművét.