2010. szeptember 29-én halt meg Tony Curtis, a Minden lében két kanál és a Van, aki forrón szereti című filmek nagy komédiása, kétszeres Golden Globe-díjas, 1959-ben Oscar-díjra jelölt, 130 alkotásban szereplő magyar származású hollywoodi színész, producer, író.
Tony Curtis eredeti neve Bernard Schwartz, és New York-ban született, 1925. június 3-án. Szülei Mátészalkáról érkeztek a világ fővárosába, ahol Emanuel és Helen Schwartz néven éltek.
Tony Curtis, mikor 1943-ban betöltötte tizennyolcadik életévét, bevonult a haditengerészethez, majd a háború után fordult a filmezés felé. Nem érezte számára megfelelőnek a terepet, így 1948-ban vásárolt egy repülőjegyet, és meg sem állt Kaliforniáig, ahol rögtön az Universal Stúdiót kereste fel.
A korabeli sztárcsináló gépezet azonnal kezelésbe vette, és a színjátszáson kívül lovagolni és vívni is megtanította. Ekkor vette fel a Tony Curtis nevet is, és néhány film elkészítése után elindult a karrierje.
Házassága is hollywoodi volt, hiszen 1951-ben az ismert színésznőt Janet Leigh-t vezette oltárhoz. A frigyből két leánygyermek született, – Kelly és Jamie Lee – és közülük az egyik, Jamie Lee mára szintén ismert színésznővé vált. Curtis házassága a hatvanas évek elejére megromlott, és 1962-ben elváltak.
Ez azonban nem hagyott nyomot filmes karrierjén. A siker édes illata című filmben egy talpnyaló újságírót játszott Burt Lancaster partnereként, ami már komolyabb kihívást jelentett számára. Ő volt A megbilincseltek szökésben lévő rabja, mely alakításáért még Oscar-díjra is jelölték. Amikor pedig 1959-ben Marilyn Monroe és Jack Lemmon partnereként eljátszotta a “Van aki forró szereti” csélcsap szaxofonistáját, már világsztárnak kijáró tisztelettel beszéltek róla.
Sajátos humora miatt főként a vígjátékok találtak rá. A hatvanas évek televíziós aranykorában Roger Moore egyenrangú társaként egy különleges filmsorozatban, a Minden lében két kanálban játszhatta a nagypályás amerikai üzletembert, aki nem lusta használni az öklét. Az utóbbi években már csak nagyon kevés filmben láthattuk, épp csak felbukkant a Woody Harrelsont és Antonio Banderast profi ökölvívóként felvonultató Ilyen a bokszban.
Magánéletével házassága után is tele volt a sajtó, Hollywood egyik „nagy öregjét”, notórius nőcsábászként ismerték, és a sármos, energikus, nagy dumás férfit tekintették az amerikaiak prototípusának. Szinte minden évtizedben új feleséggel lepte meg környezetét.
Büszke volt magyar származására, a rendszerváltás után többször is ellátogatott Magyarországra. Először 1996-ban járt itthon, a kormány meghívására vett részt a Magyar Filmesek Első Világtalálkozóján. Alapítványt hozott létre a Dohány utcai zsinagóga felújításának támogatására, és felkereste Mátészalkát is.
Utolsó éveiben a filmezés helyett már szívesebben ragadott ecsetet, szabadidejében festett. Festményeit neves galériákban is kiállították. 2009-ben jelent meg önéletrajzi kötete, a Hollywood hercege, melyet a 16. Nemzetközi Könyvfesztiválon Budapesten, a Millenáris Parkban dedikált.
85 évesen, nevadai otthonában, álmában érte a halál.