1896. szeptember 24-én született F. Scott Fitzgerald amerikai író. A maga korában igazi sztár volt, minden téren tékozló és tehetséges, az első valódi irodalmi celeb. Mégis szinte elfeledve hunyt el, alig 44 évesen. F. Scott Fitzgeraldról főleg a Luhrmann-féle új Gatsby-film miatt beszélnek most sokat, pedig az amerikai író élete legalább annyira a filmvászonra kívánkozik, mint saját tragikus hőséé.
A partik nagyobbak, a tempó gyorsabb, az erkölcsök lazábbak voltak – írta a saját koráról F. Scott Fitzgerald. Az első világháborún ekkor már túl vagyunk, a gazdasági összeomlásig azonban még pár év hátravan. A habzsolás, az élvezetek mérhetetlen hajszolásának hónapjai ezek. A prohibíciós törvény azonban csak látszólagos tiltás, a privát bulikon továbbra is patakokban folyik a gin és a whisky.
Nagy szerelme, Zelda Sayre először azért bontotta fel az eljegyzését Fitzgerald-dal, mert nem tudta elképzelni, hogy az elbeszéléseiből és reklámszövegírásból élő fiatal férfi el tudja majd tartani őt. Igazi fordulatot a kapcsolatukban az Édentől messze 1920-as megjelenése jelenti, amely lényegében egyik napról a másikra híressé teszi Fitzgeraldot. Még ugyanebben az évben összeházasodnak, rá egy évvel megszületik a lányuk, Scottie.
Kettejükkel új álompár született. A lapok imádják őket, filmsztároknak kijáró figyelemmel kísérik minden lépésüket, és előszeretettel számolnak be a New York-i Waldorfban vagy Plazában tett kiruccanásaikról. A pénzt főleg a magazinoknak írt elbeszélésekből teremti elő Fitzgerald.
Kettejük kapcsolata korántsem volt kiegyensúlyozott, és ebben szerepet játszhatott Fitzgerald alkoholizmusa is, amely főként a húszas években csúcsosodott ki. Igaz, a fáma szerint mindig józanul írt, amit alátámaszthat az is, hogy Fitzgerald nagyon ügyelt a szövegeire, és alapvetően az a fajta író volt, aki fáradhatatlanul újra és újra átolvasta, amit korábban a papírra vetett.
A Szépek és átkozottak volt a második regénye. Ezt még kettő követte (A nagy Gatsby és az Éj szelíd trónján), az ötödiket azonban befejezni már nem tudta. Ekkor már Los Angelesben élt, és forgatókönyvíróként szerencsét próbált a filmiparban is (1937-ben a Metro-Goldwyn-Mayer heti ezer dolláros fizetésről szóló szerződést kötött vele). Ötödik, befejezetlen regényében is egy hollywoodi producert tett meg fő alaknak. Az utolsó cézár végül posztumusz jelent meg, miután F. Scott Fitzgerald 1940 decemberében szívrohamban váratlanul meghalt.
Az író sírkövét távolról fel lehet ismerni: a rajongók által gondosan kikészített boros és pezsgős üvegek különböztetik meg a többitől. Határozott utalás ez a fiatal kora óta keményen ivó Fitzgerald életvitelére, ami nagyban hozzájárulhatott ahhoz, hogy 44 évesen szívroham végezzen vele.