1930. szeptember 23-án született Ray Charles, aki a dzsessz, a soul, a rock and roll, a gospel és a blues stílusban egyaránt maradandót alkotott. A különböző műfajok ötvözéséből saját stílust teremtő pályájának jelentősége csak a legnagyobb amerikai előadókéhoz mérhető.
Ray Charles – akit hosszú drogfüggőssége, kicsapongásai és nehéznek mondott természete miatt sokan megközelíthetetlennek tartottak – már életében is több különleges elismerésben részesült zenéjéért. A körülötte lévő kultuszra jellemző, hogy 25 ével ezelőtt a szülőföldjére emlékező Georgia On My Mind című dalát a szövetségi állam himnuszává tették, Los Angeles-i stúdióját pedig nemrég hivatalosan is a város történelmi jelentőségű helyének nyilvánították. Ekkor jelent meg utoljára a nyilvánossá előtt.
Miután hétévesen zöld hályog miatt megvakult, a hangjegyeket is már csak a Braille-írás segítségével ismerhette meg. Tizenhárom évesen már zenekarokban játszott, két évvel később a muzsika kedvéért felhagyott tanulmányaival. Tizenhét évesen úgy döntött, hogy vidékről egy nagyvárosba költözik: New Yorkot és Chicagót túl nagynak találta, ezért Seattle mellett döntött. Itt aratta első komolyabb sikereit, és itt jelent meg első, még Nat King Cole hatását tükröző lemeze is 1949-ben.
Mivel eredetit akart alkotni, az ötvenes évek elején a blues és a gospel vegyítésével “feltalálta” a soult. Drogfüggősége miatt többször került összetűzésbe a törvénnyel, 1965-ben egy évet ki is kellett hagynia, de végül megnyerte a heroinnal vívott harcát. Visszatérve már nem a soulra összpontosított, hanem a szélesebb közönség kedvében járva érzelmesebb dalokat, popot és countryt énekelt.
1971-ben Magyarországon is fellépett. 2003-ban tízezredik koncertjén ünnepelték, de hanyatló egészsége miatt újabb turnéját már le kellett mondania. Amerikában nemzeti intézménynek számított, Frank Sinatra szerint ő volt az egyetlen zseni a műfajban. Öntudatos, de érzékeny, sértődős ember volt.
Megszámlálhatatlanul sok lemeze jelent meg, csaknem száz kislemeze került fel a toplistákra. Tucatnyi Grammy-díjat őrzött vitrinjében, megkapta a Polar-díjat, és természetesen bekerült a Rock Halhatatlanjai közé. Filmekben is szerepelt, például az önéletrajzi ihletésű Kék rapszódiában, remek epizódszerepet kapott a Blues Brothers című filmben, népszerűségét a Pepsi Cola reklámjaiban is kamatoztatta.