(
Photo: Steve Helber, AP)
Senki sem számított rá, és hét legnagyobb amerikai belpolitikai eseményévé vált Eric Cantor veresége egy teljesen ismeretlen kezdő politikustól a Republikánus Párton belül tartott előválasztáson.
Mindenki biztosra vette, hogy a republikánusok egyik legbefolyásosabb politikusa, az elnöki reményeket is tápláló Cantor, aki a washingtoni képviselőház többségi vezetőjeként (majority leader) a házelnök után a párt második számú vezetője, simán nyerni fog a Virginai államban lévő választókerületében tartott párton belüli előválasztáson. A keddi választásai eredmény így “földrengésszerű” volt – még az sem lepte volna meg jobban a kongresszust, ha egy aszteroida csapódik be az épületbe.
Cantor veresége annyira váratlan volt, hogy még maga a győztes, a Cantort “jobbról előző” Dave Brat kampányfőnöke is meglepődött, az eredményeket látva. Brat egyike a republikánus vezetés hatalmát párton belül támadó Teadélutános mozgalomnak, akik a tavasz óta tartó előválasztásokon több államban is jelölteket állítottak a szerintük a párt alapértékeit “eláruló” pártpolitikusokkal szemben. Sok választókerületben még esélyesként is indultak. De Cantorral szemben Brattet még a teadélutánosok is esélytelennek tartották, és a mozgalom nagyágyúi emiatt nem is kampányoltak mellette.
Egyrészről Cantor a konzervatívabb, a teadélutánosokhoz sok párttársánál közelebb álló politikusként van nyilvántartva, és nem tartották rá nézve veszélyesnek egy “jobboldali támadót”. Az is Cantor mellett szólt, hogy ő 5,7 millió dollárt költött a kampányra, amiből egyebek mellett több mint ezer tévés reklámra tudott költeni a helyi televíziókban. Brat ezzel szemben mindössze 230 ezer dollárnyi kampánypénzből gazdálkodott, és alig száz televíziós reklámfilm jutatta el üzenetét a választóknak.
Akiket mégis sikerült megfognia, a politikai elemzők szerint egyvalaminek köszönhetően: bevándorlás-ellenes üzenetével. Azzal vádolt meg Cantor, hogy “amnesztiát” akar adni az illegális bevándorlóknak, mert támogatta azt a törvénytervezetet, amely jogi státuszt adna azoknak az embereknek, akik gyerekként illegálisan érkeztek az Egyesült Államokba. Cantornak az is hátrányára vált, hogy elvesztette kapcsolatát a választókörzetében élő emberekkel, amikor belevetett magát a washingtoni nagypolitikába.
A vereség komoly kihívást jelent a megváltozott demográfiai közegben már-már a túlélésért küzdő Republikánus Párt számára. A párt alapját adó konzervatív szavazók ugyanis egyre inkább olyan jelöltek mellett teszik le voksukat, akiknek a teljes népesség körében már nem lenne olyan nagy esélyük a szélesebb támogatással rendelkező demokrata jelöltekkel szemben, és ennek a 2016-os elnökválasztáson ihatják meg a levét.
Az elnöki ambíciókat dédelgető Jeb Bush – aki bevándorlásügyi kérdésekben igyekszik középre húzni – például nehézséget okozna megnyernie a párt választóinak támogatását úgy, hogy miközben őket igyekszik megnyerni, kijelentéseivel ne idegenítse el magától a független szavazókat, akiken az elnökválasztási sikere múlhat.