Angyalbőrben – nyolc év után húzhatott ismét egyenruhát a meleg kolumbiai rendőr
William Viasús hadnagy minden kétséget kizáróan kemény legény. A kolumbiai rendőrség tisztjét a róla készült képeken többnyire egy tiszteletet parancsoló Galil gépkarabéllyal a kezében látjuk, málhaövére aggatott repeszgránátokkal, sötét napszemüvegben, és természetesen trópusokon szolgáló katonák elengedhetetlen kiegészítőjével, a homlokába csapott boonie kalappal. A 150 fős alakulatért felelős teniente Viasús-t bátorságáért két ízben tüntették ki, elöljárói pedig nem kevesebb mint 35 alkalommal említették elismeréssel nevét különböző hivatalos fórumokon és napiparancsokban. Mégis, 2007-ben William Viasús-t minden különösebb ok nélkül leszerelték a rendőrség kötelékéből.
A hadnagy számára azonban egy percig sem volt kétséges, hogy miért eresztették szélnek a testülettől. Alig néhány hónappal korábban ugyanis Viasús egy elöljárójának nyíltan beszélt arról, hogy bizony férfi létére az erősebb nem képviselőihez vonzódik.
2007 márciusa óta négy évnek kellett eltelnie, hogy a bíróság bizonyítottnak találja: Viasús-t valóban homoszexualitása miatt menesztették a rendőrségtől. A talárosok döntésükben arról is rendelkeztek, hogy a fiatal hadnagyot ismét aktív szolgálatba helyezzék, sőt elmaradt fizetése és szociális juttatásainak kifizetésére is kötelezték a fegyveres testületet. Annak ellenére, hogy a leszerelt hadnagy ügyében már 2011-ben született bírósági döntés, az ítélet csak most, a fellebbviteli bíróság által ratifikálva emelkedett jogerőre.
William Viasús tehát nyolc év múltán bújhat ismét anyalbőrbe, sőt arról is keringenek hírek, hogy hamarosan századossá léptetik majd elő a meleg tisztet, precedenst teremtve a kolumbiai fegyveres erők történetében.
Viasús ügye már csak azért is nagy sajtóvisszhangot kavart, mert Kolumbiában éppen ezen héten dönt az alkotmánybíróság arról, hogy fogadhatnak-e örökbe gyerekeket az egynemű párok a dél-amerikai országban, amely kétség kívül korszakalkotó lépés volna a meleg állampolgárok jogi egyenlőségének megteremtése felé.
A hadnagy egyébként a nyolcéves meghurcoltatás ellenére optimista:
“Hiszek abban, hogy az elmúlt nyolc év során valami megváltozhatott a közgondolkodásban, és hogy talán tettünk néhány lépést az elfogadás kultúrája felé”
Viasús a BBC Mundónak azt is hozzátette, hogy mint jó rendőr bízik az igazság győzelmében. “Én az Alkotmány és a kolumbiaiak jogainak védelmére esküdtem fel. Azt, hogy a XXI. században egy önkényesen, szubjektív értékítéleten alapuló döntés nyomán valaki azt mondja: ” ön nem alkalmas” – sajnos ezt nem tudom elfogadni.
A fiatal rendőrnek egyébként egy napon feljebbvalója szegezte a kérdést, hogy vajon homoszexuális-e, Viasús pedig nem rejtette véka alá az igazságot, ám azt is elmondta, hogy senkivel sem folytat párkapcsolatot, mivel akkor minden energiáját rendőri feladatai kötötték le.
“Amikor felfedtem az igazságok két lehetőség közül választhattam. Vagy sírsz, vagy felveszed a kesztyűt és harcolsz a jogaidért. Én ez utóbbi választottam. A rendőrségen kívül töltött évek során én is és családom megtanultuk elfogadni homoszexualitásomat. Korábban a karrierem miatt nem lehetett párkapcsolatom, ma azonban már büszkén vállalom páromat, akivel egyébként öt éve élünk együtt” – folytatja a hadnagy.
A kolumbiai törvények sokat változtak az elmúlt években, így ma az országban a meleg párok a heteroszexuálisokhoz hasonló jogokat élveznek, még akkor is ha nyíltan nem foglalták törvénybe az egyneműek házasságát.
“Kolumbiában továbbra sem egyszerű melegnek lenni – mondja a hadnagy – bár a törvények tiltják, hogy valakit szexuális orientációja miatt különböztessenek meg, a homofóbia mély gyökereket eresztett az amúgy is némileg férfiközpontú társadalomban. ”
Latin-Amerikában egyébként hivatalosan Uruguayban és Argentínában szabályozza törvény kifejezetten az egyneműek házasságát, azonban a Karib-térségben, Mexikóban, Kolumbiában és Brazíliában is egyre toleránsabban alkalmazza az igazságszolgáltatás az idevágó jogszabályokat. Ami talán még fontosabb, az az, hogy Latin-Amerikában afféle tavaszát éli a meleg-mozgalom. A korábbi síri csöndet és a kőkemény megkülönböztetést most egy jóval elfogadóbb társadalmi közeg váltja, amelyben a melegek egyre nyíltabban vállalhatják másságukat.