Megalakult Európa első iszlámdemokrata pártja

Franciaországban már 5 millió körülire teszik a muszlimok számát, ezzel Európa legnagyobb muszlim közössége él ott. Közel 10 százalékos arányuknak megfelelően a muszlimok jelen vannak a francia közélet minden területén. Nem kevesen vannak állami szolgálatban – éppen a Charlie Hebdo elleni terrortámadás után jelentek meg arról adatok, hogy menyivel több francia muszlim szolgál az ország hadseregében vagy éppen a rendőrségben, mint ahányan a radikális politikai irányzatokhoz húznak.

A muszlimok jelen vannak a francia politikában is – a kabinetnek három muszlim tagja van, közülük kettő nő. És nem is csak a baloldalon politizálnak a kisebbség tagjai – Nicolas Sárközy idején az egyik legbefolyásosabb kormánytagnak, az elnök bizalmasának számított Rachida Dati.

Az  UDMF (Franciaországi Muszlimok Demokratikus Uniója) azonban teljesen új jelenség a francia politikában. Ha eddig politikai pályára lépett egy bevándorló, vagy annak ivadéka, az a francia politika hagyományos kereteit használta fel előrejutására, és bent maradt a “republikánus konszenzus” keretei közt. Vagyis a vallást, mint olyat, szigorúan a politikán kívülre száműzte. Najib Azergui azonban, az új párt alapítója, kimondottan a muszlim értékekre helyezné pártját. Zászlajára tűzné az iskolai kendőviselés tilalma elleni harcot, a kisebbségi kerületekben bevezetné az arab nyelv oktatását az iskolákban, és törvényi támogatást szerezne az iszlám bankoknak. Attól azonban elzárkózik, hogy ő bármilyen szinten is szélsőséges, radikális, vagy akár iszlamista lenne – mint mondja, célja, hogy a “sztereotípiák ellen harcoljon, amelyek az iszlámot egybemossák a terrorizmussal”.

Az UDMF-nek jelenleg saját bevallása szerint 8000 szimpatizánsa van, és először Párizs egyik külső kerületében, Bobignyban, az önkormányzati választásokon méretik meg magukat. Azergui be akarja bizonyítani, hogy az elmúlt hetek tragédiái, és az azóta kialakult közhangulat ellenére az iszlám igenis összefér a demokráciával.

A párt esetleges sikere sokban befolyásolhatja nem csak Franciaország, de egész Európa muszlim közösségének sorsát. Bár Nyugaton ma már több tízmillió muszlim él, akik közül sokan állampolgársággal is rendelkeznek, eddig semmiféle önálló politikai reprezentációjuk, érdekképviseletük nincs. Politikusaik a hagyományos pártokon belül mozognak, és nem valamiféle “muszlim agendát” valósítanak meg. Ha azonban megjelennek az erős iszlamista – vagy akár iszlám-demokrata – pártok Nyugaton, azok a demográfiai hullámot meglovagolva akár a mérleg nyelvének szerepét is játszhatják majd az európai politikában.