Még az 1994-es ruandai népirtás után szökött át a Kongói DK keleti körzetébe több ezer ruandai hutu fegyveres. Sokan közülük részt vettek a népirtásban. A magát felszabadító hadseregnek (FDLR) nevező csoport azonban nem tért vissza Ruandába. Kongó Észak-Kivu tartományában illegális bányászatra, fakitermelésre, de leginkább fosztogatásra „rendezkedtek be”. Az ENSZ Kongóba küldött nemzetközi missziójának (Monusco) vezetője tavaly „döntő offenzívát” hirdetett az FDLR ellen. A ruandai lázadók korábban többször azt közölték, hogy letették a fegyvert, de valójában folytatták a fosztogatást. Idén év elején a Monusco a Kongói Dk hadseregével együtt el is indította a támadást, de pár nap után az offenzíva elakadt. Kongói források szerint azért, mert az FDLR bázisai a civil települések közelében vannak, és félő, hogy a lázadók élő pajzsként használnák alakosságot. Most a Monusco vezetője taktikát változtatott: Martin Kobler megadásra szólította fel az FDLR valamennyi fegyveresét. Közölte, hogy garantálják szabad elvonulásukat, amennyiben leteszik a fegyvert. Sőt, ideiglenesen ellátásukról is hajlandók gondoskodni. Ez az ajánlat – meglepő fordulat. Ha az FDLR elutasítja, nem lesz más megoldás, mint a katonai. Tavaly novemberben az M23 lázadó csoportot katonai eszközökkel győzték le, igaz az M23-as lázadóknak volt hová menekülniük, többségük jelenleg is Ugandában tartózkodik. A ruandai hutu lázadóknak viszont nincs biztonságos hátországuk…