Nagy nemzetközi sikernek könyvelhető el az a tett, amit Zimbabwe elért, mivel az ország hosszú ideje elszigetelődött a külvilágtól, és számos nemzetközi szankciókat is bevezettek az országgal szemben. Zimbabwe sokáig a gazdasági és belpolitikai összeomlás szélén állt. A dél-afrikai ország még mindig számos problémával küzd, de a belpolitikai helyzete a 2009-es hatalommegosztást követően egyre stabilabbnak látszik. A Zimbabwét hosszú ideje irányító Robert Mugabe és fő vetélytársa, Morgan Tsvangirainak végül sikerült megállapodnia, hogy együtt kormányozzák az országot. A nemzetközi szankciókat lassan feloldották a nyugati országok, akik így akarták megdönteni Mugabe hatalmát, ami végül nem sikerült, viszont a Tsvangirai által vezetett kormánynak sikerült elérnie, hogy külföldi segélyekből el kezdjék az ország gazdaságának helyre állítását, és az elszigeteltségből kilépve egyre aktívabb külpolitikát folytat.
Zimbabwe egy ritka példája annak, hogy hogyan lehet két ellentétes nézetet valló politikus között megvalósítani a hatalommegosztást. A Béke és Biztonsági Tanácsba való beválasztásuk tehát azzal is magyarázható, hogy az elért eredményeikből összegyűjtött tapasztalatokat a Tanács majd fel kívánja használni a jövőben, hogy rendezze a belpolitikai konfliktusokat a kontinensen.
A Béke és Biztonsági Tanács egyik legfontosabb feladata, hogy fenntartsa a békét a tagországok között és segítséget nyújtson a belpolitikai válságok megoldásában.
Egyenlítői-Guinea – Közép-Afrikát képviseli
Kenya- Kelet-Afrikát
Líbia – Észak-Afrikát
Zimbabwe – Dél-Afrikát
Nigéria – Nyugat-Afrikát
Az öt afrikai ország saját régióját fogja képviselni három évig az Afrikai unió Biztonsági Tanácsában.
Tovább tíz országot két éves mandátumra választottak meg a Tanácsba.
Burundi, Csád – Közép Afrika
Ruanda, Dzsibuti – Kelet-Afrika
Mauritánia – Észak-Afrika
Namíbia, Dél-Afrika – Dél-Afrika
Benin, Elefántcsontpart, Mali – Nyugat Afrika
Források:
http://www.monitor.co.ug/News/World/-/688340/852986/-/g20af2z/-/index.html;