Olajosnak lenni a legjobb Angolában

Luanda tartja pozícióját a világ legdrágább városainak a ranglistáján, azaz övé az első hely. A külföldi városlakók – sokan az olajban roppant gazdag országban dolgoznak – jelentős szerepet vállalnak az árak felhajtásában. Az angolai belső viszonyok alakulásáról legutóbb José Eduardo dos Santos államelnök nyilatkozott, utalva nemcsak Luanda „gazdagságára”, hanem arra is, hogy az olajtól erősen függő gazdaság diverzifikálását egyre inkább szorgalmazza. A délnyugat-afrikai ország GDP-jének 41 százalékát az olaj teszi ki, míg a mezőgazdaság, az ipar elég fejletlen, a bruttó hazai termék 17 százalékát adták 2012-ben ezek a szektorok.  Az elmúlt hosszabb időszak krónikájához tartozik, hogy a roppant magas – az előző évtizedben még 70 százalék fölötti – inflációt sikerült leszorítani, elérve az elmúlt év végi 7,7 százalékos éves pénzromlást . Ám mostanában ismét veszélyes időszak következhet, mivel  a behozatali vámot emelni igyekszik a kormányzat. E lépéssel – mondják angolai kereskedelmi körökben – könnyen 20 százalékos lehet az infláció.  Az elnök azonban azt vette számításba, hogy a lakosság 36 százaléka – 18 millió ember – él szegénységben, de a jövedelmi egyenlőtlenségek nem okoztak társadalmi felfordulást: Eduardo dos Santos szerint a legtöbb ember valóságosan támogatta a kormány politikáját. Ellenkezve ezekkel a szavakkal az ENSZ emberi jogi képviselője, Navi Pillay még sürgette is a Angola első emberét, hogy csökkentsék a társadalmi egyenlőtlenségeket, különös tekintettel a roppant magas megélhetési költségekre. Ezt az érvet látszik alátámasztani az az utolsó, 2010-ből ismert adat, hogy az országos átlagos fizetés 260 dollárnak felelt meg, a pénzügyi szektorban ennek a tízszeresét keresték meg az emberek, az olajvállalkozásoknál pedig hússzor többet, legalább 5400 dollárt.