Andreas 10 évig szolgált a Francia Idegenlégióban, ami miatt francia-magyar kettős állampolgár lett. A szolgálat után testőrként dolgozott, és családot alapított.
„2014-ben szereltem le a Francia Idegenlégióból. Egy jó darabig testőrként dolgoztam, de utána besokalltam. Családot akartam. Meg is találtam Ausztriában. Az élettársam 6 hónap együttlét után mondta, hogy várandós. A szerelem azóta kihűlt. A kisfiam most nyolc éves. Tudja, hogy hol vagyok, de azt nem, hogy igazából mit csinálok. Azt mondtuk neki, hogy csak kiképzem a katonákat” – kezdte.
Hosszú ideig testőrködött, de azt érezte, hogy túl nyugodt minden körülötte. Nem találta a helyét ebben a világban. A katonaélet hiányzott neki, az adrenalin felfokozott érzése. Mielőtt elhagyta a légiót, oroszok és ukránok is a bajtársai voltak. Mindkét féllel jó kapcsolatot ápolt. Az ukrán-orosz határnál harcoló csoport tagjaként részt vesz a kurszki régióba való bevonulásban. Ő és társai azok, akiket igazán éles helyzetekben küldenek. Az International Legion Ukraine kiképzést tartott, amelyen részt vett, bár ennyi év szolgálat után talán kissé nevetségesnek érezte. Egy kárpátaljai magyar barátja, N. Csaba, aki korábban nem volt katona, meghívta őt az egységükbe. Most már hat hónapja a csatatéren van, de pontos helyszínt és a bevonulás részleteit nem árulhatja el.
Érdemes megjegyezni, hogy a média csak négy nappal a bevonulás után számolt be először a történtekről. Andreas elmesélte, hogy a külföldiek, akik most Ukrajnában jelentkeznek harcolni, egy négyhetes tanfolyamon vesznek részt. Vannak köztük olyanok, akik még soha nem fogtak fegyvert, de akadnak súlyosabb tapasztalattal rendelkezők is, akik korábban a kartellek emberei voltak. Fontos megjegyezni, hogy a tanfolyam nem arra szolgál, hogy az embert egyből háborúba küldjék, hanem inkább az alkalmasságukat vizsgálják.
Az ukrán kényszer sorozásról is beszélt. Andreas másképp látja a történéseket, mint ahogy a médiából általában kiderül. Az egységében körülbelül húszan vannak, és több magyar is harcol közöttük. P. Laci, a kárpátaljai barátja és bajtársa, sokat segített nekik. Andreas elmondta, hogy az ukrán fronton nincs emberhiány, és azokat viszik be a katonai rendőrség, akik már többször kaptak sorozó papírt, de nem jelentkeztek. A kiképzés végén mindenki eldöntheti, hogy szeretne-e a frontra menni, vagy inkább a hátországban maradni.
Ukrajnában a havi átlagkereset átszámítva körülbelül 80 ezer forint. A hadseregben három szintet különböztetnek meg: a hátországban harcolók 2-300 ezer forintot kapnak, a frontot erősítők 5-600 ezer forintot, míg a frontra indulók 1-2 millió forinttal tudják segíteni családjukat.
Andreas szerint a külföldi önkéntesek egyből a frontra mennek, és ők ennél többet kapnak. A kurszki régióba való bevonulás erősítette a csapatok harci morálját. Az orosz földek elfoglalása nagy hatással volt rájuk. A másik oldalon sem jobb a helyzet: Szentpéterváron olyanokat soroznak be, akiket korábban katona képtelennek nyilvánítottak. Andreas 20 év alatt sok háborút megjárt, de most ez más, hiszen a technika, különösen a drónok, kulcsszerepet játszanak.Andreas és csapata nemrégiben elfogott két orosz katonát. „Most tudtuk meg, hogy sokan, akiket kiküldenek az oroszok a frontvonalra, elítélt bűnözők. Nekik azt mondták, hogy csak előre mehetnek. Ha visszafordulnak, letartóztatják őket. Sokan ezért előre mennek, és megadják magukat inkább. Mi általában olyan küldetéseket kapunk, hogy 50-50 százalék, hogy túléljük-e. Hogy félek-e? Nem félek a haláltól. Egész életemben szolgáltam, értek a munkámhoz. Bevállalós vagyok. Egyedül attól félek, hogy nem láthatom többé a kisfiamat… Vesztettem el barátomat, amióta itt vagyok. De a légióban megtanultuk, hogy nem szabad túl közel engedni magunkhoz senkit. Így nem fáj annyira a veszteség. Az élet megy tovább”- fejezte be Andreas.
Az eredeti cikk megtekinthető itt.