Kolumbia – kokain helyett egzotikus túrák Eldorádóban
Dél-Amerika észak-nyugati partvidékének országáról legtöbbünknek még mindig Pablo Escobar neve ugrik be, jóllehet a kokainkirály halála óta sokat változott az országimázs. Kolumbiában a vidám salsabárok és a szépséges nők mellett a színpompás tengerpartok és a trópusi esőerdők is komoly vonzerővel bírnak.
Míg a középkorban és az újkor hajnalán az elveszett Eldorádót keresték a földjén, addig a 20. században évtizedeken keresztül igen veszélyes helynek számított a két óceán határán fekvő Kolumbia. A hírhedt drogbáró, Escobar üzletének fénykorában, a nyolcvanas évek derekán a fegyveres összetűzések és emberrablások mindennaposak voltak a spanyol ajkú országban. A véres leszámolások hírértéke háttérbe szorította a kulturális látnivalók és természeti kincsek vonzerejét. A bogotái kormány nemrég jelentette be, hogy bő másfél évtized alatt kilencvenkét százalékkal esett vissza az emberrablások száma az országban. Így a legnagyobb akadály elhárult az idegenforgalom további fejlődése elől, ami azért is jó hír, mert a turizmus bevételei kiemelkedő jelentőségűek Kolumbia gazdasági életében.
Kolumbia kiváló úti cél, ár-érték aránya a régióban az egyik legjobb. Nagyon kedvesek az emberek, nincsenek évszakok, tehát egész évben látogatható, emellett mindenféle turistaigényt ki tud elégíteni – hangsúlyozza az ország előnyeit Popal Péter, aki túrák szervezésével foglalkozik. A magyar fiatalember a budapesti Corvinus Egyetemen Latin-Amerikából írta szakdolgozatát, és már egyetemistaként Dél-Amerikába vágyott. Elmondása szerint az amerikai turisták mellett egyre növekszik az Európából érkezők száma is. Péter turisztikai vállalkozása egynapos túrákat szervez a főváros környékén fellelhető csodás természeti kincsekhez.
Az Andok ötezer méter feletti hegycsúcsai a túrázások szerelmeseit, a Karib-térség a tengerpartot kedvelőket vonzzák, a metropoliszok pedig pompás éttermekkel és szórakozóhelyekkel csábítják ide a kikapcsolódni vágyó külföldieket. Páratlan az Amazonas dzsungelének élővilága, mely a nemzetközi tudóstársadalmat is élénken foglalkoztatja. Popal Péter testközelből ismeri a kolumbiaiakat, hiszen felesége is itt született. Úgy látja, a mélyen vallásos, római katolikus kolumbiaiak a magyaroknál jóval vidámabbak és nyitottabbak, de világnézetünkben, értékrendünkben lényeges különbségeket nem tapasztalt.
Szerinte európaiként elsősorban a természeti kincsek gazdagsága az, ami lenyűgöző lehet, de a Gabriel Gárcia Marquez könyveiből ismerős kicsiny városkák, vidéki falvak hangulatáért is megéri ellátogatni ebbe a gyönyörű országba. De Kolumbia a gasztroturisták szemével – és gyomrával – is izgalmas célpont. A kulináris élvezetek kedvelői a helyi specialitások közül kukoricalángossal és empanadával is jóllakhatnak. A töltött finomságokat friss gyümölcslevekkel öblíthetik le, melyeket a többi között mirtuszdió, banán-passiógyümölcs, mangó és maracuja felhasználásával készítenek a vendégszerető helyiek.
Szóval egy barátságos, hangulatos latin-amerikai ország képe rajzolódik fel a nemzetközi turistatérképekre. Kolumbia gyorsan változik, lakói remélik, hogy a kokainbárók véres harcait feledtethetik végre a salsabárok nőinek ragyogó tánclépései vagy az Andok aprócska, eldugott falvainak kövezett utcácskái.
Tóth Péter