Mégiscsak lesz kormánya Itáliának a szombati nemzeti ünnepre
Sergio Mattarella köztársasági elnök elfogadta az új koalíciós kormány listáját. Ennek eredményeképp pénteken Giuseppe Conte kormánya leteheti az esküt, majd a nemzeti ünnepen képviselheti Itáliát. Ezt követően Kanadában a G7 csúcstalálkozón már az új kormányfő vehet részt.
Giuseppe Conte egy hete adta vissza kormányalakítási megbízását, miután a köztársasági elnök nem fogadta el a pénzügyminisztert, aki börtönnek tartja Európát és ki akarja vezetni Olaszországot az eurozónából. A 81 éves Paolo Savona az új kormánynak is tagja, de nem a stratégiai fontosságú pénzügyminiszteri poszton, hanem ő lesz az európai ügyek minisztere. Szerepét ellensúlyozza majd az új külügyminiszter, aki több, mint húsz éven át szolgált Brüsszelben. Enzo Moavero Milanesi már volt az európai ügyek minisztere egy korábbi szakértői kormányban és maximálisan elkötelezett Európa mellett. Az új pénzügyminiszter is híve Európának és nem kívánja kivezetni hazáját az eurozónából. Giovanni Tria közgazdász professzor Olaszország 2300 milliárd eurós államadóságára nemigen tud megoldást, de ezzel nincs egyedül sem Itáliában, sem pedig az EU-ban.
A koaliciót alkotó két párt vezére is fontos posztot tölt majd be a kormányban: a választásokon győztes Öt Csillag vezére lesz a gazdasági fejlesztés minisztere, míg a Liga főnöke, Matteo Salvini kapja a belügyi tárcát. Miután a Liga határozott migránsellenes elveket hirdet, ezért szimbolikus vezérének kinevezése a belügyminiszteri posztra. A pénzpiacok egyelőre kivárnak, mert tartanak a populista kormányzat irreális gazdasági elképzeléseitől. Annak viszont mindenki örül külföldön és belföldön egyaránt, hogy végre van kormánya Itáliának, amelyik mégiscsak az eurozóna harmadik legfontosabb országa. Egy új választás valószínűleg csak tovább növelte volna a káoszt. Most majd kiderül, hogy a két populista protesztpárt miképp próbálja megoldani Olaszország problémáit, melyek odavezettek, hogy a nagy pénzügyi válság /2008/ óta stagnál az ország, és a nagy többség életszínvonala sem növekszik, sőt, egyes területeken inkább csökken Itáliában.