Az Ostpolitik folytatódik: megépülhet a második Északi Áramlat gázvezeték
Németország kiutasított négy orosz diplomatát, hogy megmutassa szolidaritását a Szkripal-ügyben Nagy-Britanniával és a Nyugattal, de egyúttal megadta az engedélyt az Északi Áramlat második gázvezetékének építésére.
A Gazprom ezen a vezetéken keresztül évente 55 milliárd köbméter földgázt szállíthat a Balti-tenger alatt Németországba. Varsóban máris tiltakoztak, mondván, hogy a németek döntése fokozza a függést Oroszországtól. Heiko Maas, aki nemrég Varsóban járt, nyíltan megmondta a lengyeleknek: nem szabad összekapcsolni a gázellátás ügyét az orosz áruló elleni támadással Nagy-Britanniában.
Ennek megfelelően német cégek finanszírozzák részben az orosz gázvezeték építését a Balti-tenger alatt. Nem kis pénzről van szó: 9,5 milliárd euróról! Miért vállalják fel a németek szövetségeseik neheztelését az orosz földgáz miatt? Korábban a gazdasági érvek voltak a meghatározóak, hiszen Németországnak szüksége volt az energiaimportra és az orosz piacra. Ekkor ült át Gerhard Schröder egykori német kancellár a Gazprom igazgatótanácsába. Most az állami Rosznyeft igazgatóságába is bekerült. Természetesen benne van az Északi Áramlat vezérkarában is. A helyzet azonban megváltozott: ma már bőven vannak másutt is energiaforrások. Donald Trump fel is ajánlotta ezt Varsóban és Berlinben: cseppfolyósított amerikai palagázt kínált. Lengyelország le is csapott az ajánlatra, de Németország nem! Az orosz piac miatt? Ez ma már távolról sem olyan fontos Berlinnek: az exportnak mindössze két százaléka jut Oroszországra. Ez a 26 milliárd eurós üzlet fontosabb Moszkvának, hiszen korszerű technikát kap. Még fontosabb Oroszországnak az export: tavaly ez 31,5 milliárd euró volt és lényegében energiaszállítást jelentett. A fizetési gondokkal küszködő orosz államkasszában ez a pénz nagyon is jól jön! Az oroszok attól tartanak: az USA épp így akarja megfojtani őket.
Németország viszont azzal érvel: egy sarokba szorított és megalázott Oroszország sokkal veszélyesebb, mint egy kiegyensúlyozott és a világgal gazdaságilag együttműködő Moszkva. Épp ezért Merkel kancellár az Ostpolitik folytatása mellett döntött. Ezt még a szociáldemokrata Brandt kancellár kezdte el csaknem 50 évvel ezelőtt és végül a kereszténydemokrata Kohl kancellár idején Németország újraegyesítéséhez vezetett el. Merkel ezt folytatva olyan Oroszországot akar, amellyel együtt lehet működni. Megkönnyíti ezt, hogy Putyin a szovjet időkben Németország keleti részén szolgált és folyékonyan beszél németül.
Az Oroszországgal való együttműködésnek nemcsak ellenzői vannak az Európai Unióban. Ausztria nyíltan kiállt az Északi Áramlat mellett. Egykori pénzügyminisztere, Jorg Schelling a Gazprom egyik konzulense lett. Görögország, Ciprus és Bulgária is nyíltan helyesli Berlin orosz-politikáját. Ugyanezen az állásponton van Magyarország, Csehország és Szlovákia is. Mindez hatással van Brüsszelre is, ahol eljárás folyik a Gazprom monopóliuma ellen. A brüsszeli Politico portál értesülései szerint az EU megdorgálja ugyan az orosz óriást, de nem szab ki nagy összegű pénzbírságot, hogy fenntartsa az együttműködést Oroszország és az Unió között.
Fotó: egy régebbi orosz-német csúcs, forrás: President of Russia