Mekkora a szakadék a szegények és a gazdagok között?

Óriásiak a különbségek: a legnagyobb a távolság a gazdagok és a szegények között a Közel-Keleten. A legkisebb Európában, ahol az állam adóztatással csökkenti a jövedelem különbségeket.

Ha ilyen ütemben nő az egyenlőtlenség, akkor az adófizető polgárok előbb vagy utóbb fellázadnak

Ezt jósolja  a két neves francia közgazdász, Lucas Chancel és Thomas Piketty, akik egy olyan könyvet tettek le az asztalra, mely reményeik szerint az egész világot megrázza majd. A címe: Jelentés a világ egyenlőtlenségeiről 2018. Ez tulajdonképp nem más, mint Piketty könyvének továbbfejlesztett változata. A tőke a huszonegyedik században, mely magyarul is megjelent, annak idején hetekig vezette a könyvek sikerlistáját az Egyesült Államokban. Ahol egy olyan elnököt választottak meg, aki azzal dicsekedett, hogy 16 éve nem fizet adót. Donald Trump, aki nagyszabású adóreformjával épp a gazdagoknak kedvez, azoknak a szavazatával került a Fehér Házba, akik az elmúlt 30 évben rosszul jártak és a globalizáció áldozataivá váltak.

Miért ? Ennek több oka is van, de a francia szerzőpáros az adózásra koncentrál. Azt mutatják ki, hogy míg a bérből és fizetésből élők reáljövedelme alig emelkedett a legtöbb országban, addig ők voltak a legszorgalmasabb adózók! Az ő jövedelmüket ugyanis az állam el tudta érni és meg tudta adóztatni. Miközben a gazdagok vígan kivitték offshore számlákra a jövedelmüket. Egyáltalán mekkora a differencia a szegények és a gazdagok között a XXI. század elején? – kérdezte a Le Monde munkatársa a két francia közgazdászt, akik az adóhivatalok adatai alapján állították össze statisztikáikat.

A Világbank és a Nemzetközi Valutaalap azt állítja, hogy csak egy a háromhoz az arány az átlagbér és a magas jövedelem között, de ez egy vicc. Az adóhivatalok kimutatásai egészen mást mutatnak. A nagy nemzetközi intézmények csak a szegényekkel foglalkoznak intézményesen, de figyelmen kívül hagyják a gazdagokat – pedig az egyenlőtlenség szempontjából ez az igazán érdekes. A menedzserkaszt jövedelme a világon sokkal gyorsabban nőtt, mint az átlagbér. A menedzsereket ugyanis a tulajdonosok nemcsak bérekkel ösztönzik, hanem részvényopciókkal is. Az ezekből származó hatalmas jövedelmek pedig többnyire adóparadicsomokban landolnak. Vagyis eltűnnek az adóhivatalok szeme elől. Aztán persze megjelennek a luxusfogyasztásban, ami az átlagos adófizető szemét ugyancsak csípi, hiszen az ő fogyasztása stagnál, vagy olykor még csökken is.

Ezért a két francia közgazdász úgy véli: a bérből és fizetésből élők, akik becsületesen befizetik az adót, előbb vagy utóbb fellázadnak a rendszer ellen, amely minden tekintetben a gazdagoknak kedvez. Különösen jól látszik ez az Egyesült Államokban, ahol a három leggazdagabb ember vagyona egyenlő a lakosság szegényebb felének, vagyis 160 millió embernek a vagyonával. A lakosság szegényebb része gyakran negatív vagyonnal rendelkezik, vagyis nyakig el van adósodva, miközben a gazdagok majdnem mindenütt előnyös feltételekkel jutnak hitelekhez. Piketty korábbi nagy sikert aratott könyve csak a nyugati világról szólt, de most kiterjesztették a vizsgálatot az egész világra, vagyis figyelembe vették a globalizációt. Amelynek például olyan következménye van, hogy miközben Afrikában a GDP évente 5-6%-kal növekszik, a lakosság nyomora nem enyhül. Ez pedig tömeges migrációra ösztönözhet azon a kontinensen, ahol a leggyorsabb a GDP növekedése. Miután az emberek azt látják, hogy a GDP nő, de az ő életszínvonalukon ez nem látszik, a gazdagokén viszont igen, elveszítik a bizalmukat a hivatalos gazdasági információkban. A két francia közgazdász szerint ez a bizalomvesztés is hozzájárulhat ahhoz, hogy a populizmus előretör a világ legkülönbözőbb részein, ahol egyre csak növekszik a szakadék a kis számú gazdag és a viszonylag sok szegény között.

Fotó: San Francisco / Pixabay