Felújítják Kairó ikonikus kávéházát

Kevés dologban csalódtam annyira Kairóban, mint néhány évvel ezelőtt a regényekben fényesnek és elegánsnak leírt Groppiban. A fénykorán jóval túl lévő belvárosban riasztó volt a valóságban poros, szegényes, üresen kongó híres cukrászda és kávéház. De ennek hamarosan vége. Arról azonban, hogy párizsias stílusában, magas mennyezetével és csillárjaival együtt újul-e meg a hely, vagy új formát kap a mozaikkal díszített ajtók mögött, még nincs hír.

A Maison Groppinak három egysége is volt a 20. század első felében Kairóban, de a belvárosi volt a legszebb és leghíresebb. Az egykor kozmopolita Kairó szívében, a Talaat Harb és a Kaszr el-Níl sarkán már több mint egy évszázada álló épület valódi ékköve volt a városnak. Vendégeiről legendák keringtek. Politikusok terveztek és kezdtek el forradalmakat itt, értelmiségiek vitatták meg, milyen lesz Egyiptom jövője a brit megszállás után, miközben a szomszéd asztalnál angol tisztek teáztak. Szívesen járt ide az utolsó király, Farúk, művészek merítettek ihletet és gazdag özvegyek teáztak a barátnőikkel a Groppiban.

David Sutherland brit ezredes például a memoárjában arról írt, hogy itt vendégelte meg az Észak-Egyiptomban elfogott náci tiszteket teával és fagyival, mielőtt átadta volna őket kihallgatóiknak a 2. világháborúban.

A névadó, Giacomo Groppi svájci csokoládékészítő és séf volt Kairóban. Achille fiával együtt alapította a kávéházat az 1900-as évek legelején. Akkoriban ők szállították a csokoládét a Közel-Kelet minden uralkodói udvarába. Giacomo a 19. század vége felé érkezett Egyiptomba és egy sor helyen dolgozott, mielőtt megnyitotta a sajátját. Ahol nem mellesleg elsőként mutatta be a tejszínhabot a helyi közönségnek.

Egykor színes és élénk hely volt a Groppi, aztán a színek kifakultak, a vendégek elköltöztek vagy kihaltak, a falak hámlani kezdtek. A kávéház hanyatlása – igaz, ekkor ezt még nem feltétlenül lehetett tudni – 1952-ben kezdődött, egy januári napon, a fekete szombaton. Amikor a gyarmatosítás ellenzői brit katonákkal csaptak össze és felégettek körülbelül 300 épületet a belvárosban – köztük a híres mozikat, a legendás Shepherd hotelt meg az Operaházat. A Maison Groppi csodával határos módon akkor megúszta, még évekig menő hely maradt.

1960 után azonban megváltozott Kairó képe. A belváros elvesztette exkluzív jellegét, az  egyenlőséget propagáló szocialista kormány idején egyre több vidéki költözött oda és közben eltűnt az egykori arisztokrácia. Amikor Szadat elnök meghirdette a gazdasági nyitást, már túl késő volt: Monsieur Groppi leszármazottjai eltűntek Kairóból.

Mások vitték tovább az üzletet, az ételek és italok minősége gyorsan hanyatlott. A hely lelketlen lett, de így is szinte kötelezően bekerült a külföldi látogatók programjába. A kairóiak közül sokan nem bánnák, ha a felújítás után olyan lenne újra, mint fénykorában volt. Hisz mégiscsak az egyiptomi történelem és irodalom legendás szereplője a Groppi.