Meghalt az orosz férfi, aki megmentette a világot

A dolog 1983. szeptember 23-ának hajnalán történt. A számítógépek nem kevesebb, mint öt interkontinentális ballisztikus atomrakétát jeleztek. “A sziréna üvöltött, néhány másodpercig csak bámultam a nagy, sötét képernyőre, melyen pirossal virított a szó: kilövés” – emlékezett vissza Petrov a történtekre a BBC-nek adott interjújában 2013-ban.

Rendkívül feszült pillanata volt ez a hidegháborúnak. Néhány héttel korábban, szeptember elsején a Szovjetunió lelőtte a Korean Air Lines egyik, légterébe tévedt utasszállító gépét, 269 emberrel, köztük egy amerikai kongresszusi képviselővel a fedélzetén. A tragédiát figyelmelmeztetések és fenyegetések követték a két akkori szuperhatalom között.

Petrovnak most gyorsan kellett cselekednie. Az amerikai rakéta, ha tényleg kilőtték, alig több, mint 20 perc alatt elérhette a Szovjetuniót. “Nem volt szabály arra, hogy mennyit gondolkodhatunk ilyen esetben, mielőtt jelentünk. De tudtuk, hogy minden másodperccel értékes időt veszítünk, a hadsereget és a politikai vezetést késlekedés nélkül tájékoztatni kell. Csak annyit kellett tennem, hogy a telefonért nyúljak. Benyomjam a piros gombot a legfelsőbb parancsnokokhoz. De nem bírtam megmozdulni. Úgy éreztem, mintha forró kályhán ülnék.”

Úgy gondolta, valami nem kerek. Arra képezték ki, hogy minden irányból számítson egy amerikai nukleáris támadásra, így furcsa volt neki, hogy a műholdrendszer csak néhány kilőtt rakétát érzékelt. Ráadásul a rendszer meglehetősen új volt. Nem igazán bízott benne. A hidegháborús logika szerint egy atomháború a két szuperhatalom között több száz interkontinentális rakéta indításával kezdődött volna. Az amerikai és a szovjet stratégák is tudták, hogy a “kölcsönös megsemmisítés” logikája szerint a 25 perc, ami az indítás és a becsapódás között eltelik, elegendő arra, hogy a saját rakétáikat is útnak indítsák az Északi-sark feletti pályán az ellenfél megsemmisítésére.

Jeffrey Lewis amerikai szakértő így beszélt erről tavaly decemberben az npr rádiónak: “Petrov a zsigereiben érezte, hogy valami nincs rendben. Öt rakétáról volt szó. Ez kevésnek tűnt. De a protokoll szerint mindenképpen riasztania kellett volna a parancsnoki láncot.

Ha ezt megtette volna, most az 1983-as nagy atomháborúról beszélgetnénk. Már ha bármelyikünk is túlélte volna.”

Néhány idegtépő perc után Petrov döntött. Arra utasította beosztottjait, hogy ne reagáljanak a jelzésre. Inkább ellenőrizzék, nincs-e valami baj a számítógéppel. “23 perccel később tudatosult bennem, hogy semmi nem történt. Ha valódi légicsapás lett volna, már tudnánk. Hatalmas megkönnyebbülés volt” – idézte fel 30 évvel később.

A képernyőkről közben eltűnt a riasztás. Mint később rájöttek: amit a Kozmosz 1382-es észlelt, az a napfény visszatükröződése volt a felhőrétegeken az Egyesült Államok felett.

Az 1962-es kubai rakétaválság mellett ez az 1983-as epizód volt az, amikor a világ a legközelebb állt egy nukleáris háborúhoz. Az előbbiről rengeteget tud a világ, az utóbbiról alig valamit.

Sztanyiszlav Petrov még májusban ment el, 77 évesen, de halálhírét most tudta csak meg a világ. Rég nyugdíjban volt már, egyedül élt Moszkva mellett. Karl Schumacher német politikai aktivista, aki az utóbbi években ráirányította a világ figyelmét arra, amit Petrov tett, néhány nappal ezelőtt boldog születésnapot akart kívánni neki. De csak a fiát, Dmitrijt érte el, tőle tudta meg, hogy az egykori szovjet tiszt tavasszal meghalt.

Stanyiszlav Petrov hivatalos megrovást kapott a szolgálati naplóban 1983 szeptember 26-án, amiért hibázott. Akkoriban nem publikálták a történetet, csak akkor került nyilvánosságra, hogy mi történt, amikor a Szovjetunió összeomlott. Petrov élete utolsó éveiben több nemzetközti kitüntetést kapott. 2015-ben egy dokumentumdráma is készült róla, Kevin Costnerrel a főszerepben: A férfi, aki megmentette a világot.

Ő soha nem tartotta magát hősnek. “Ez volt a dolgom” – mondta. “De szerencse, hogy én voltam ügyeletben azon az éjszakán.”

Fotó: Flickr