Így dolgozik Sarah, a legmenőbb szaúdi esküvőszervező
Eljegyzési partik, esküvői fogadások, társasági események – aki igazán menő bulit akar magának, az mind Sarah Al Dabbaghot hívja Szaúd-Arábiában.
A fiatal nő szervezett már lélegzetelállító gálavacsorát a tengerparti Dzsidda utcáin is. Papírrepülőkkel, régi telefonokkal, különböző citrusfélék gyümölcseivel. A Savoir Flair dubaji női magazin szerint elegáns kézjegye messziről felismerhető, ha az ember ránéz egy ünnepi asztalra. Szótárában pedig nem létezik az a kifejezés, hogy “teljesíthetetlen kérés”.
Lace Events. Így hívják a céget, melyet Sarah alapított. Mindig esküvőszervező szeretett volna lenni, pici korában is odavolt az ünnepségekért. Már akkor füzetekbe gyűjtötte a magazinokból kinyirbált képeket. Amikor nagylány lett, anyukája ámulva hallgatta, milyen részletesen számolt be a számtalan esküvőről, amin részt vettek. Az sem kerülte el a figyelmét persze, hogy tini lánya minden alkalmat megragad arra, hogy partit adjon. Észbontó virágdekorációkkal.
Aztán jött az érettségi bankett. Megtervezte a díszítést minden évszakra. De előtte még az unokatestvére esküvőjét álmodta meg. A vendégek nem győztek gratulálni neki. Akkor úgy döntött: mindegy, mennyit vesz ki belőle egy ilyen munka, semmi nem érhet fel azzal, amit akkor érez, amikor segít valóra váltani mások álmait. A szerelemből szenvedély lett, abból meg a Lace Events.
Ma így néz ki egy napja: ébredés után edz, aztán jön a reggeli és a kávé, zuhany és indulás az irodába. Minden héten egyszer útközben egy halom virágot vesz és vázába rendezi őket. A délelőtt az e-maileké és a telefonoké, a következő napok megtervezéséé. Délután találkozik a megrendelőkkel, jön az ötletparádé, milyen is legyen egy-egy esemény. Asztal- és teremterveket készít, anyagokat és kiegészítőket vásárol, találkozik a megvalósításban partner mesterekkel. Igyekszik legkésőbb fél 8-ra hazaérni, hogy a szüleivel vacsorázzon, tévézzen, leengedjen a hosszú nap után. A hétvégék a barátoké és a strandé.
A szakmai hitvallása a “kevesebb több”. A lehető legegyszerűbb formákra törekszik, ami arrafelé meglehetősen úttörő dolog. De a nyugati egyszerűséget azért ötvözi a varázslatos keleti tradíciókkal. A lényeg, hogy a vendégeknek tátva maradjon a szájuk.
A szépség és a luxus arrafelé többnyire nem papírrepülőket és gránátalmákkal teli üvegtálakat jelent. Sokkal inkább súlyos anyagokat, aranyozott díszítéseket, szekérderék számra felhalmozott virágokat. De ez változóban van: egyre nyitottabbak másra is az emberek, új stílusra, új ötletekre – magyarázza Sarah.
Ami pedig a trendeket illeti: az esküvőkön visszatérőben a mindent fehérben tartó színséma, a valódi fák alkalmazása diszítőelemként, hogy úgy nézzen ki a terem, mintha kert volna. Neki is a fehér a kedvenc színe. Időtlen és romantikus, szerinte senki nem bánja meg évtizedek múlva sem, ha ezt választja. A shabby-chic, vagyis a kopottas hatás és a rusztikus témák, például a teáskannák vagy a befőttesüvegek alkalmazása vázaként már a múlté. Ami szerinte a legfontosabb egy esküvőn, amire mindenképpen érdemes költeni, az a virágok.
Sarah azt mondja, a legnagyobb hiba, amit tapasztalai szerint a menyasszonyok elkövetnek, az, hogy túlbonyolítják és túlstresszelik a dolgot. Ezen sokat segít az esküvőszervező, aki átvállal mindent, hogy ők a nagy napon hátradőlhessenek és élvezhessék, ami történik velük. De akinek nem futja ilyen szolgáltatásra, annak is vannak tanácsai. “Kezdjék egy esküvői magazinnal és készítsenek egy hangulattáblát. Ez segít abban, hogy később a sínen maradjanak. Válasszanak az évszakhoz illő virágokat. Ezzel máris túllendülhetnek a lehetőségek bőségének zavarán és még spórolhatnak is. Válasszanak egy gyönyörű helyszínt, ahol nem kell egy vagyont költeni az átalakításra. A világítás kulcsfontosságú a hangulat szempontjából, akárcsak egy jó zenekar vagy DJ. A finom étel pedig mindenki szívéhez utat nyit.”
Sarah álma az, hogy egyszer egy Versailles-ban tervezhessen esküvőt. Addig is azt tanácsolja azoknak, akik az ő szakmájába vágnának bele, hogy legyenek összeszedettek és merjenek másra bízni feladatokat. Neki ezt évekbe telt megtanulnia. Mint ahogy azt is, hogy ne mással versenyezzen, hanem saját magával. Mindig jobbat csináljon ma, mint tegnap.