Sztárkonyha, avagy így főznek ők – Dévai Nagy Kamilla

Dévai Nagy Kamilla lassan ötven éve énekel a nagyvilágban szétszóródott magyarságnak. A kezdetek kezdetén egy szál gitárral indult neki a nagyvilágnak. A Föld nagy részét bejárta, mind az öt földrészen koncertezett. Elsősorban a magyar közönség kereste meg, de mindig, minden ország dalából vitt ráadásszámot. Ebből hatalmas repertoár kerekedett, jelenleg harmincnégy nyelven dalol. Ezzel bekerült a Guinness Világrekordok Könyvébe. Liszt-, Bartók- és Kazinczy-díjas előadóművészünket 2016. március 15-én a Magyarország Érdemes Művésze díjjal tüntették ki. Életútját, művészetét – beleértve a konyhaművészetét – erdélyi gyökerei határozzák meg.

Miközben Dévai Nagy Kamilla a Krónikás Zenede kollégiumában képes volt 50 főre főzni, a hatalmas lábasok mellett ott kuporogtak a diákjai, mert közben tanított is… Mint egy hatalmas család, úgy éltek és minden főzés valamiért emlékezetessé vált. Diákjai pedig úgy kikaparászták a kondérokat, hogy alig maradt mosogatnivaló.

– Arra határozottan emlékszem, hogy életemben először, amikor édesanyámat ágynak döntötte valami betegség, kilencévesen rakott krumplit készítettem, ingázva édesanyám és a konyha között. Valószínűleg ehető volt, ellenkező esetben a családi fáma feljegyezte volna a botrányos ízű ételt – kacag a művésznő.

Ezután hosszú éveken át csak kuktáskodott odahaza s közben elleste édesanyja csodálatos gasztronómiai tudását. Önálló konyhai élete csak férjhezmenetele után kezdődött. A család gyarapodásával és a pálya komolyabbra fordulásával egyre kevesebb ideje maradt sütésre-főzésre, megtanulta értékelni a hamar elkészíthető étkeket.

– Balázs és Bálint fiaim időközben önálló családot alapítottak, ezért hétköznap mindig ott eszem, ahol megéhezem vagy főzök egy kondér finomságot és azt eszem napokig. De a hétvégén, meg nyáron, a Balatonon! Ott élem ki minden ilyenfajta hajlamomat, s nemritkán három-négyféle ételt készítek az unokáimnak. Ilyenkor még a zöldségpucolást is szeretem. Híresek a fagylaltjaim is, nemritkán 15-20 fajtát készítek saját receptjeim szerint. Viszont hadd meséljem el az immáron családi legendává vált emlékezetes „kigömbölyödésem történetét” – mondja váratlanul a zenész híresség és máris belekezd tréfás történetébe.

Ehhez azonban tudni kell, hogy Kamilla 1962 nyarán nagyon vékony, nagyon magas, rossz étvágyú, rendszertelenül evő kislány volt. Már akkor legalább három szakkörbe, kétféle kórusba, zongoraórára járt s igazán nem érdekelte az evés – olyannyira, hogy lassan gyomorpanaszok kezdték kínozni. Hogy cseppet megerősödjön, szülei elküldték barátaikhoz Erdélybe. Borszéken nyaralhatott két hétig.

– Hogy ez milyen csodálatos volt, csak a mostani eszemmel fogom fel igazán. A fenyvesek, a hegycsúcsok, a tiszta levegő no meg a borvizek! Különösen az egyik forrás vize ízlett igazán. Ezt szorgalmasan iddogáltam. Észrevettem ugyan, hogy valami nincs rendben odabent a hasamban, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ennek a borvíz az oka – mondja titokzatos tekintettel a híres előadóművész.

Kamilla ugyanis – finoman fogalmazva – jóval szorgalmasabban látogatta ama kis helyiséget, amelybe a király is gyalog jár. Mivel minden étel pillanatok alatt kiürült belőle, fantasztikus étvágya támadt. Először csak egyszer-kétszer repetázott, de a harmadik napon a kantin pincére már kérés nélkül három adag ételt tett le elébe…

– A negyedik napon derült ki félreérthetetlenül, hogy a kedvenc borvízforrásnak hashajtó hatása van. Ezek után átpártoltam egy másik forráshoz, de addigra a teljes szervezetem ki lett takarítva, miközben a farkasétvágyam megmaradt. S biz a második hét végén tíz kilóval nyomtam többet – elemzi hízásának hátterét a magyarság énekesnője.

Azután persze, növekedvén, leginkább a fogyásnak örvendett és ez nem néz ki másként ma sem. Úgy érzi, hogy elég, ha csak gusztussal ránéz valamire, máris fél kilóval többet nyom. De mit tehet – imádja a finom falatokat. Még szerencse, hogy sokszor nincs ideje lassan, komótosan enni.

– Most inkább olyan recepteket írok le, amiket nagyon gyorsan és nagyon egyszerű alapanyagokból lehet elkészíteni. És mivel Erdélyből származom, az ételek is erdélyiek. Sikeres „kotyvasztást” és jó étvágyat kívánok! – zárja szavait közkedvelt művészünk.

Szabógallér leves

Hozzávalók:

Elkészítési módja:

10 deka kockára vágott szalonnát kiolvasztunk, a tepertőket a zsírból kiszedjük. A kiolvasztott zsírba egy kis apróra vágott vöröshagymát teszünk, késhegynyi törött paprikát, egy jó kávéskanálnyi petrezselymet szórunk, és ízlés szerint sóval, borssal fűszerezzük. Puhára pároljuk és az előkészített, vékonyra gyúrt tészta egyik felére sorba kis halmocskákba rendezzük, majd ráhajtjuk a tészta üres felét. A halmocskákat körbenyomkodjuk, apró táskákat formálunk belőlük és derelyevágóval felszabdaljuk. A „gallérokat” gyengén forrásban lévő húslébe téve jól kifőzzük. Tálaláskor a levesbe dobjuk a töpörtyűt is.  

Tipp:

Gyors és hatékony megoldás gyomorégés ellen

Juhtúrós puliszka:

Hozzávalók négy személyre:

70 dkg kukoricaliszt

10 dkg vaj

20 dkg juhtúró

2 deci tejföl

10 dkg kolozsvári szalonna

1,5 dkg só

Elkészítés módja:

Forrásban lévő sós vízbe lassan beleeresztjük a kukoricalisztet, amelyek aránya 2:1-hez és 6-8 percen át állandóan kevergetve sűrűre főzzük. Evőkanállal kiszabdalva soronként erősen kivajazott tűzálló tálba rakjuk. Minden sorra kis darabka vajat és juhtúrót helyezünk, majd tejfellel meglocsoljuk. A tetejét beborítjuk vékonyra szeletelt szalonnával. Ezután előmelegített sütőben 20-25 percig sütjük, amíg a tetején lévő juhtúró s a szalonna szép pirossá nem lesz.  Fejes salátával tálaljuk.

Tipp:

Az ágy szélén kell megenni (mert gyorsan emésztődik, ezért régen a szegény ember az ágy szélén ülve ette meg, hogy teli hassal aludjon el).

Fotó: Streit Gábor Bora