Meghalt Goebbels titkárnője – 106 éves volt

Brünhilde Pomsel 1911 januárjában született. Még húszéves kora előtt évekig egy zsidó biztosítási ügynök titkárnője volt, aztán ugyanezt a munkát végezte egy jobboldali írónál. Jóllehet azt mondta, nem érdekelte a politika, 1933-ban, annak hatalomra jutása után csatlakozott a náci párthoz. Azért, hogy megkaphasson egy munkát a német nemzeti rádiónál.

Kiváló gépíró volt, az ügyessége repítette egészen a propangandaminiszter irodájáig. Miután ő lett a leggyorsabb gépíró a rádiónál, 1942-től dolgozhatott Joseph Goebbels-szel a náci propagandagépezet szívében. Örömmel ment, örült, hogy megbíztak benne – mesélte. Kisebb vagyont keresett. Feladatai közé tartozott az elesett katonák számának lefelé, a szovjet katonák által megerőszakolt német nők számának pedig a felfelé kozmetikázása. De a munkáját mégis átlagosnak tartotta. “Igazából nem csináltam mást, mint gépeltem Goebbels irodájában.” Egészen főnöke haláláig. A miniszter és a felesége 1945. május elsején mind a hat gyermeküket megölték, aztán öngyilkosok lettek Hitler bunkerében.

Brünhilde Pomsel jóképű embernek írta le főnökét, bár kicsit alacsonynak. Jól nevelt és jól öltözött volt – mondta róla. De arrogáns – tette hozzá.

Ő csak egy titkárnő volt, keveset tudott a nácik rémtetteiről – mesélte az Egy német élet című dokumentumfilmben. Mit sem tudott arról, hogy hatmillió zsidót meggyilkoltak a holokauszt idején. Pedig ő volt az egyik legszorosabb viszonyban Hitler propagandaminiszterével. Nem érzi bűnösnek magát, csak annyira volt az, mint az egész német nép. Azok, akik lehetővé tették, hogy a nácik kerüljenek hatalomra. “Akik később azt mondták, hogy többet tettek volna a szegény, üldözött zsidókért, szerintem komolyan gondolják… de nem tették volna meg” – mondta. “A náci párt felemelkedése után az egész ország olyan volt, mintha elbűvölték volna”. Zsidó barátnője, Eva Löwenthal 1943 novemberében eltűnt. Hatvan évvel később derítette ki, hogy Auschwitzban halt meg.

Brünhilde Pomsel a szovjetek fogságba esett a 2. világháború végén. Öt évig volt internáló táborban, aztán hazatérhetett és 1950-ben visszament a rádióhoz. Még húsz évig dolgozott ott. Soha, senkinek nem beszélt az életéről egy 2011-es újságinterjúig, majd a tavaly készült dokumentumfilmig. Münchenben halt most meg, alig néhány héttel a 106. születésnapja után.