A német nő, aki Japán első óvodáját vezette
140 éve egy fiatal német nő felszállt Marseille kikötőjében egy hajóra. Azt azonban ő sem gondolta, hogy utazása nem csak a saját, de számtalan más ember életét is gyökeresen megváltoztatja majd.
Clara Zitelmann vággyal és ambícióval tele, távol a hazájától, Japánban kezdett új életet: nem kisebb feladatra vállalkozott, mint egy óvoda vezetésére Tokióban.
1876 augusztusában érkezett Yokohamába, ahol vőlegénye várta. Matsuno Hazamával Berlinben találkoztak, a férfi ekkor – Japánból elsőként – az Eberswalde Erdészeti Akadémián tanult. Végül ő is szakterületének legnagyobbja lett, és a mai napig úgy hivatkoznak rá, mint a modern japán erdészet megalapítójára. A házasságkötés – ami szintén történelmi jelentőségű, hiszen az első hivatalosan bejegyzett frigy volt egy japán és egy külföldi között – nem ment zökkenőmentesen. Akadt némi nehézség a papírmunkával, de végül 1876 decemberében Uenóban összeházasodhattak.
Ez nyolc évvel a Meidzsi korszak kezdete után volt, ami új időszámítást hozott a japánoknak. Ekkoriban kezdődött el ugyanis a sogunok hatalmának felszámolása, Japán nyugati mintájú modernizációba kezdett. Jó lehetőség volt ez a fiatal házaspárnak, hogy valami maradandót alkossanak saját területeiken.
Clara még a házasságkötés előtt, 1876. november 16-án munkába állt a Tokiói Női Iskolában, ami ma egyetemként működik. Ő lett az intézmény akkor frissen megnyílt óvodájának első vezető óvónője. Nála jobb és alkalmasabb személyt nehéz lett volna találni a posztra, ugyanis ott végezte tanulmányait, ahol Friedrich Fröbel a világ első óvodáját alapította 1837-ben.
A nyelvi akadályok nem könnyítették meg a munkáját, Seki Shinzo intézményvezetőnek kellett tolmácsolnia, ő ugyanis jól beszélte mindkét nyelvet. Ez a gyerekekkel való kommunikációt is nehezítette, de Clara erre is megtalálta a megoldást: dalokkal és zenés játékokkal. Ő volt az egyetlen, aki játszott zongorán az intézményben, és a gyerekek imádták hallgatni a játékát. Az óvoda hivatalos megnyitóján – ami csak 10 nappal volt a foglalkozások elkezdése után – előadott egy dalt a gyerekekkel: ő zongorázott, a kicsik pedig énekeltek. Úgy tartják, hogy ez volt az első olyan nyilvános fellépés az országban, ahol zongorával kísértek egy dalt.
A német óvónő fektette le a korai gyermekkori oktatás alapjait Japánban. Az általa kidolgozott programban nagy szerepük volt a kültéri játékoknak, a természet tiszteletének és az önálló tevékenységeknek. Elsőként ültetett együtt növényeket a gyermekekkel, majd a termést is közösen szüretelték le és fogyasztották el – ez is máig gyakorlat a legtöbb japán óvodában és általános iskolában.
Az óvoda igazgatója, Seki halála után Clara elhagyta az intézményt, és zongoratanárként dolgozott. Ezen a területen is sikeresnek bizonyult, hiszen szintén elsőként taníthatott zongorát az országban. Egy lányuk született, Frieda Fumi, aki sajnos korán meghalt, így az ő két gyermekét is Clara nevelte fel.
Az óvónő 77 évesen, 1931-ben Németországban hunyt el, unokáival együtt ugyanis visszatért szülőhazájába. Japánban bármennyire is híressé tették az eredményei, Németországban kevesen ismerik tevékenységét. Férje és lánya Tokióban nyugszanak, ahol 2011-ben Kobayashi Keiko professzor kezdeményezésére emlékművet állítottak Clarának, mint a modern japán óvodai nevelés és zongoraoktatás megalapítójának.
Forrás: Kirsty Kawano, Japantimes