A valaparaísói közösség tehát nem csak a kétlábú, hanem a négylábú, szőrös károsultakat is igyekszik megfelelően ellátni. Városszerte rögtönzött állakóházakat húztak fel, ahol a kisállatok és tulajdonosaik térítésmentes vehetik igénybe az állatorvosok szolgáltatásait.
A városban több ember- és állatmenhelyet is létesítettek, amelyek napi huszonnégy órában várják a károsultakat vagy a számukra fölajánlott segélyeket. A helyi önkormányzat közleményben fordult azokhoz, akik hajlandóak önként segíteni a rászoruló négylábú barátainkon, legyenek lelkes állatbarátok vagy képzett állatorvosok.
Talán mégiscsak igaz, hogy egy társadalomról beszédes képet fest, hogy miként bánik kedvenceivel.
(Visited 1 times, 1 visits today)