A Legfelsőbb Bíróság nem adott helyt ügyvédei kérelmének, mi szerint Villegason gyengeelméjűsége miatt nem lehet végrehajtani a halálos ítéletet, így a latin-amerikai származású, ám észak-amerikai állampolgár lett az idén kivégzett 17. elítélt az Egyesült Államokban – derül ki a BBC Mundo cikkéből.
Villegast még 2002-ben ítélték halálra, miután halálra szurkálta volt barátnőjét, annak édesanyját és gyerekét, végül pedig elrabolta áldozatai tévékészülékét, hogy a pénzen drogot vásároljon.
A latinó származású gyilkos közel tizenkét évet ült az Allan Polunksi börtön magánzárkájában, ahonnan naponta 60 percre engedték csak ki, hogy friss levegőt szívjon.
Szerdáig Villegasszal együtt az USA-ban valamivel több, mint 3000 elítélt várja a kivégzését, többségük a spanyolajkúak által benépesített California (741), Florida (412) és Texas (282) államokban. Az ítélet végrehajtására váró elkövetők mintegy 12% történetesen latin-amerikai származású.
Különösen érdekes, hogy a halálra ítélt külföldiek között elsöprő többségben vannak a latin-amerikai rabok. Az Egyesült Államokban fogva tartott 139 külföldi elítélt 65%-a, azaz 91 elkövető latinó származású.
Legutóbb a mexikói Ramiro Hernándezen hajtottak végre halálos ítéletet, akire gyilkosság és nemi erőszak miatt szabta ki a bíróság a lehető legszigorúbb büntetést, és akit szintén méreginjekcióval végeztek ki április 10-én.
Hogy ki lesz a következő? Ha minden igaz, most a Hondurasi Edgado Cubas-on a sor, akit a tervek szerint már január 16-án ki kellett volna, hogy végezzenek, azonban később május 29-ére, végül pedig bizonytalan időre elnapolták az ítélet végrehajtását.
A 35 éves Cubas-t még 2004-ben ítélték halálra egy fiatal lány elrablásáért, megerőszakolásáért és megöléséért. A hondurasi férfi tehát továbbra is a halálsoron marad, azt azonban nem tudni, hogy pontosan meddig. Ügyvédei védencük szellemi állapotára hivatkozva kérték a kivégzés elnapolását, a törvényszéki pszichológusok pedig úgy találták, hogy Cubas már régóta nem beszámítható, így jogszabály értelmében nem lehet kivégezni.
Mark Warren kutató a BBC Mundónak elmondta, hogy meggyőző bizonyítékok vannak arra, hogy a halálsoron, magánzárkában eltöltött évek alatt a rabok szabályosan megőrülnek, ahogy ez Cubas esetében is történt. Arról nem is beszélve, hogy az ítéletek végrehajtásával megbízott állami tisztviselők jó része is maradandó pszichológiai károsodást szenved munkájából kifolyólag.
A kivégzésüket váró latinok listáján igazi veteránnak számít az 1980-óta a halálsoron bezárt mexikói César Fierro, aki nem kevesebb, mint 34 éve nem tudja mikor is üt majd az utolsó órája. Fierro bűnösségét egyébként sokan kétségbe vonják, olyannyira, hogy az egy taxis halála miatt elítélt mexikóiról még dokumentumfilm is készült. Fierro elmondása szerint kényszer alatt ismerte be a sofőr meggyilkolását, ügyvéde pedig untig ismételgeti minden lehetséges fórumon, hogy védence ellen a vád nem szolgált meggyőző bizonyítékokkal.
Floridában 8 kubai két kolumbiai és egy mexikói vár a halálsoron. Az ítélet végrehajtása előtt egy őket egy 3,6 méter hosszú, 2,1 méter széles cellába helyezik át, ahol lefogyaszthatják utolsó vacsorájukat, amelynek értéke nem haladhatja meg a 40 dollárt.
Ám mielőtt erre sor kerülne legalább 10 éven keresztül tengődnek egy fele ekkora cellában, ahol hajnali fél ötkor reggeliznek, tíz óra harminckor ebédelnek, és dél után négykor vacsoráznak. Az elítéltek kétnaponta fürdenek és tornázhatnak.
Floridában a halálsoron a 64 éves kubai Omar Blanco a “nagyöreg”, a legismertebb azonban a “8. utcai fojtogató” néven elhíresült kolumbiai sorozatgyilkos Rory Conde.
A rengeteg kivégzett férfi mellett érdekes módon nőket alig küld a halálba az USA igazságszolgáltatása. Egészen pontosan 1632-óta “csak” 571 nőt végeztek ki az országban. A halálsoron jelenleg három hölgy ül, a mexikói Dora Buenrostro, a kubai Ana María Cardona és a brit Linda Carty.
Az előbbit azért ültették le mert bosszúból átvágta három gyereke torkát, a kubai nőt pedig azért, mert 1990-ben megölte a fiát.
Az egykor amerikai ítélet végrehajtásban dolgozó köztisztviselők elmondása szerint az ítéletek kiszabásánál az etnikai megkülönböztetés kész tény. Egy fehér bőrű áldozatot meggyilkoló színes bőrűnek háromszor nagyobb az esélye arra, hogy halálra ítéljék, mint egy fehérnek aki afroamerikai, netalán latino vagy ázsiai áldozat sérelmére ölt.
A halálbüntetést ellenzők arra is felhívják a figyelmet, hogy a latin-amerikai származású elkövetők sok esetben kényszer alatt vallanak, illetve alig részesülnek megfelelő ügyvédi védelemben.