A polinéz csirkék DNS-e és Amerika felfedezése

Meglepő módon a csirkék DNS-ét vizsgálva megdőlni látszik egy sor, az Újvilág felfedezésével kapcsolatban felállított teória. A kutatók ez idáig biztosra vették, hogy a polinéziai hajósok már jóval az európai hódítók előtt jártak Amerikában, ám az egyik legközönségesebb házi szárnyasunkat vizsgálva az derült ki, hogy bizony az óceániaiak egyáltalán nem biztos, hogy eljutottak az amerikai kontinensre.

Korábban ugyanis az úgynevezett csirke-kapcsolat volt az alapja azon teóriáknak, amelyek szerint a polinéz hajósok már jóval az európaiak előtt kereskedtek Dél-Amerika prekolumbián népeivel. A kutatók ugyanis azt feltételezték, hogy az Amerikában nem őshonos csirkefajokat Kolumbusz előtt a polinézek hurcolthatták be a kontinensre.

Az elméletre egy ausztrál  DNS kutatóintézet munkatársai cáfoltak rá, akik egy új eljárással 22 Kolumbusz előtti csirkecsontvázat és 122 jelenkori óceániai csirke tollát vizsgáltak. A kutatók először egy enzimmel “letisztították” a modern DNS mintákról a genetikai szennyeződést, majd pedig összehasonlították az óceán két partjáról származó mintákat.

Az eredmény mindenkit meglepett, mint kiderült ugyanis semmiféle kapcsolatot nem lehetett kimutatni a polinéz és a dél-amerikai csirkék között. A probléma ott folytatódik, hogy korábban a tudomány úgy hitte, hogy a csirkéket a lovakkal, a sertéssel és a tehenekkel együtt az európaiak vitték Amerikában, viszont 2007-ben egy chilei lelőhelyen a kutatók az európaiak megérkezésénél jó száz évvel korábbi, 1321 és 1407 közé tehető csirkecsontokra bukkantak.

A kontinens Csendes-óceáni partján talált csontok egy csak a polinéz csirkékre jellemző mutáció jeleit hordozták, amely nyomán a régészek arra következtettek, hogy a jószágokat esetleg az óceániai hajósok vihették Amerikába. Mint tudjuk azonban a régészet sokszor egyfajta lottózás a múlttal, később ugyanis a mutációról kiderült, hogy az a világ csirkeállományának jó részénél előfordul, tehát nem bizonyítja a polinéz vonal létezését.

A legutóbbi ausztrál eredményeket azonban sok kutató visszautasítja, mivel tovább bonyolítandó a képet egy sor Dél-Amerikában őshonos kultúrnövény már az európaiak előtt is elterjedt Polinéziában. Az édes krumplinak és bizonyos tökféléknek valahogy pedig át kellett kelniük az óceánon.

A polinéz-dél-amerikai kapcsolat mellett lándzsát törő David Burley, a kanadai Simon Fraser University régésze szerint ha az Óceániából induló hajósok az apró Húsvét-szigetet megtalálták a végtelen tengereken – márpedig ezt a tényt alátámasztja a tudomány – akkor nem túlzás azt feltételezni, hogy a dél-amerikai kontinenst is felfedezhették.

A polinéz vonalat cáfoló kutatóknak kétségtelenül van egy komoly adu a kezükben. Mégpedig az az egyszerű tény, hogy a polinéz hajósokat mindenhova hűen kísérték a csendes-óceáni patkányok és ahol a hajósok kikötöttek, a csupasz farkú potyautasok hónapokon belül virágzó kolóniákat hoztak létre. Dél-Amerikában azonban nyoma sincsen a csendes-óceáni patkányoknak.

A kérdés azonban továbbra is nyitott, ha nem Kolumbusz szállította a tojásokat Dél-Amerikában – ahol egyébként a csirkék nem őshonosak – akkor ki és mikor vitte a madarakat az Újvilágba?

(Visited 2 times, 1 visits today)

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez