Így balzsamozták be Maót – pedig nem is akarta

Szóval úgy döntöttek: bebalzsamoztatják, aztán közszemlére teszik Mao Ce-tung holttestét. Hadd kanyarogjanak előtte is sorok, mint a Vörös téren kanyarogtak abban az időben, Moszkvában.

Mielőtt a természet vette volna kezelésbe a maradványokat, megtették ezt a szakértők. Mao Ce-tung halálának éjszakáján, 1976 szeptember 9-én hívatták Hszie Piaót, hogy felügyelné már a kísérleti hőelektromos hűtőprojektet, amely az első napokban hivatott megakadályozni a bomlást.

“Senki nem számított arra, hogy Mao elnök meghalhat, ezért nem is volt semmiféle előkészület erre” – meséli az AFP-nek a ma 75 éves Hszie. Aki akkor bizony meglehetősen büszke volt rá, hogy őt választották ki. Hogy egyike lehet azoknak, akik megőrzik az utókornak és az örökkévalóságnak a Nagy Kormányos földi hüvelyét.

Azon a 40 évvel ezelőtti vasárnapon az éjszaka közepén a Nagy Népi Csarnokba vitték. Ott volt kiterítve a férfi, aki győzelemre vezette a Kínai Kommunista Pártot, megalakította, aztán káoszba vetette a népköztársaságot. Egy hevenyészett, fából és üvegből összeeszkábált koporsóban feküdt, felülről pedig hatalmas izzók sugározták rá a meleget.

Először is le kellett hűteniük a testet 4-5 fokosra. Fagyasztás szóba sem jöhetett, így rendelkeztek az orvosok. Az egész konzerválási projektben összesen úgy 400-an vettek részt.

Abban az időben a kínai hűtőrendszerek még igencsak kezdetlegesek voltak. Miután Moszkvával akkor éppen hadilábon álltak, szóba sem jöhetett a segítségkérés. Vietnam pedig, hiába volt szövetséges, nemet mondott.

“Azt hittem, a technológia nagyon megbízható, nagyon egyszerű” – mondja Hszie, aki először beszél minderről külföldi újságírónak. “A félelem később jött.”

A holttestet körülölelő nitrogéngáz órákon belül le is hűtötte azt 8 fokosra. De ez nem akadályozta meg Mao felkent utódját, Hua Kuo-fenget abban, hogy lehordja Hsziét, amiért “kísérletezgetett”, vagyis korábban ilyen célra ki nem próbált technikát vetett be a hűtéshez.

Mindenféle rendű és rangú vezetők érkeztek éjjel és nappal,  hogy fejet hajtsanak a holttest előtt. Ettől persze csak nőttek a héttagú hűtőcsapat aggodalmai. Egyszer olyan fáradt volt, hogy munka közben elaludt – meséli Hszie. Több mint öt napig egyáltalán volt módjuk aludni.

Mao halála 1976. szeptember 9-én a krónikák szerint véget vetett a Kulturális Forradalom értékromboló évtizedének. De a kor súlyos politikai légköre továbbra is belengte a Nagy Csarnok folyosóit. “Nagyon komoly volt minden, senki meg sem pisszent.”

Amikor az özvegy, Csian Csing megérkezett, Hszie elbújt a hatalmas virágkoszorúk mögé. Nem akarta magát kitenni az asszony hírhedt temperamentumának. Nyolc nappal az után, hogy megérkezett a Nagy Csarnokba, hősünk munkáját befejezettnek nyilvánították. A balzsamozásról, amikor is lecsapolták a testnedveket, és formaldehidet injekcióztak be a helyükre, már keveset tud. Mao egykori orvosa publikálta ennek hátborzongató leírását, no persze jóval később. Eszerint az egykori vezér feje úgy fújódott fel, mint egy focilabda. Ezt Hszie azért valószerűtlennek tartja.

De bárhogy is volt, Maót 1977-től közszemlére tették a Tienanmen tér nagy oszlopcsarnokában. Egy gyéren megvilágított kamrában fekszik, szürke öltönyben, sápadt, viaszszerű arcát fekete haj keretezi. Jóllehet örökségét sokan vitatják, még ma is nap mint nap sok százan látogatják – de van, hogy ezrek keresik fel.

A téma egyébként még ma is érzékeny. Az egyik liberális értelmiségi folyóirat a nyáron hozta Hszie visszaemlékezéseinek egy részét. A szerkesztőségben tisztogatást hajtottak végre ezután – írja az AFP. A mostani elnök, Hszi Csin-ping is szorosan fogja a gyeplőt.

Hszie, aki egyébként első generációs kommunista gyermeke és maga is megszenvedte a kulturális forradalmat, az elmúlt 40 évben csak egyszer járt Mao elnöknél, még a nyolcvanas években. Azt mondja, túl elfoglalt volt a mostani évfordulón is, hogy tiszteletét tegye.

Akárcsak Kína mostani vezetői. Jóllehet még mindig ünneplik Mao Ce-tungot, a kormányzó párt beismerte, hogy nagy hibákat követett el, amikor a Nagy Ugrás éhínségbe torkollt, és több tízmillió ember halálát okozta a hatvanas évek elején.

Értelmiségiek időről időre felvetik, hogy ideje lenne elvinni a bebalzsamozott néhai vezért a térről. Hszie ezzel nem ért egyet. Igaz, hogy ellentmondásos volt Mao szerepe, de szerinte a holtteste hasznos volt Kínának az elmúlt évtizedekben. A kínaiak lelke ér benne össze – mondja.