A jelenség nem új. Már a 2000-es évek elején feltűntek Kinshasa utcáin a kulunák. Helyi nyelven így hívják a városi bűnszövetkezeteket. Ezek a bandák szigorúan felosztják egymás között Kinshasa egyes kerületeit, körzeteit. Az „Oroszlánoknak” vagy a „Leopárdoknak”- mindegyik banda nevet ad magának – megvan a saját felségterületük. Itt ők az urak, vagyis ők fosztogatnak, rabolnak. Ha pedig egy másik banda tagjai a területükre tévednek, akkor könyörtelen háború indul a behatolók ellen. A probléma ismerői rámutatnak, hogy kulunák nem hajléktalan árva gyerekekből rekrutálódnak. Hanem viszonylag jómódú fiatalokból, akiknek van lakhelyük, családi hátterük. A kinshasai rendőrség tavaly novemberben hirdette meg a kulunákkal szemben a „zéró tolerancia” politikát. Azóta 900 fiatalt tartóztattak le és ítéltek el. 300-at pedig afféle visszailleszkedési tanfolyamra írattak be, és akik sikerrel végeztek ideiglenes munkát is kaptak. Mert az világos, hogy nem csak bűnügyi, rendőri problémáról van szó. Csak erőszakkal nem számolhatók fel a kulunák. Ráadásul voltak durva túlkapások is, legalább húsz fiatal bűnözőt tettenéréskor önbíráskodó jelleggel kivégeztek. A kongói főváros rendőrsége most azt ígéri, hogy a törvények betartásával folytatják a bandák elleni fellépést, miközben igyekeznek megadni a fiataloknak a normális életbe való beilleszkedés lehetőségét is.