Az EU külügyminiszterei a tárgyalásokon a Kubába irányuló európai befektetések előmozdítása mellett a kubai-európai kereskedelmi együttműködés élénkítése, valamint az emberi jogok védelmének kérdése is napirendre kerül majd. Amennyiben a megbeszélésekre sikerre vezetnek, úgy az EU és Kuba 2015-ben egy kétoldalú szerződés aláírásával új alapokra helyezheti kapcsolatait, amely megállapodás szignózása a 2008-as diplomáciai szankciók eltörlése óta a az együttműködés felé tett legjelentősebb lépés lenne két fél között.
Jelenleg az EU Kuba-politikája az 1996-ban a jobboldali spanyol Aznar-kormány által előmozdított közös állásponton alapul, amely minden, a szigetországgal folytatott tárgyalást a kubai demokratikus folyamatok előmozdításához, valamint az emberi jogok tiszteletben tartása terén elért eredményekhez köt. Most a 28-ak kezében a döntés, arról, hogy véget vetnek-e a Kuba által egyébként kategorikusan elutasított „intézményi blokádnak”.
Érdekes módon a diplomáciai szankciók 2008-as feloldása után sem sokban közeledett az EU Kubához, legfőképpen mivel a kommunista múlttal rendelkező Lengyelország és Csehország ez idáig komoly ellenérzését fejezte ki a Castro-kormánnyal való EU-s kapcsolatfelvételt illetően. A két kelet-európai állam egyébként most áldását adta a tárgyalások megkezdésére, így zöld utat kapott a február 10-én esedékes miniszteri találkozó.
A nyitás jeleként volt értékelhető az is, hogy január elején Havannába látogatott a holland külügyminiszter, akinek személyében a Kubai Forradalom 1959-es győzelme óta először járt hivatalos úton a holland külügyi tárca delegációja az országban.
„Az EU-nak külpolitikai befolyásra van szüksége, Kubának pedig külföldi tőkére” – mondta egy, a tárgyalások tető alá hozatalánál bábáskodó, névtelenséget kérő diplomata.
A szakértők egyetértenek abban, hogy az 1996-os közös álláspont felett mára jócskán eljárt az idő, hiszen a 28 tagállam közül 18 ország kormánya már kötött valamilyen kétoldalú megállapodást Kubával.
„Amennyiben az EU jelen akar lenni az gazdaságát átformáló Kubában, úgy a tárgyalásokat most kell megindítani” – nyilatkozta a Reutersnek Carlos Malamud, a madridi székhelyű Real Instituto Elcano intézet latin-amerikai kutatásokért felelős vezetője.
Egy, a közép-amerikai országokkal kötött együttműködési szerződéshez hasonló megállapodás aláírása nagy külpolitikai presztízst jelente Brüsszel számára, pláne most, amikor Havanna egyre fontosabb szereplőjévé válik a latin-amerikai régió integrációs folyamatainak és közös külpolitikájának.
A megállapodás aláírása Kuba számára is rendkívül előnyös lenne, annál is inkább mivel a szigetország nemrégiben nyitotta meg a kínai mintára létrehozott szabadkereskedelmi zónáját, valamint brazil pénzekből a régió egyik legjelentősebb mélytengeri kikötőjét építi Puerto Marielben.
Az EU Venezuela után a második legnagyobb külföldi befektető Kubában, és harmadik a karibi országba érkező turisták számát tekintve, arról nem is beszélve, hogy a gazdasági szálak erősítése jó alapot szolgál egyéb, politikai természetű kérdések megvitatására is.
A magyar-kubai gazdasági kapcsolatok egyébként már tavaly júniusban új irányt vettek, amikor a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara delegációja Kubában tárgyalt a Kubai Kereskedelmi Kamara főtitkárával, Omar de Jesús Fernandezzel, a két ország kereskedelmi kapcsolatainak újjáélesztéséről. Az egyhetes szakmai megbeszéléseken megalakult a Kubai-Magyar Üzleti Tanács is, melynek elnökévé a kubai érdekeltségekkel rendelkező magyar üzeletembert, Gyenese Tamást választották.
