Nemzetközi térhódításukban nagy szerepet játszott, hogy az ültetvények és a feldolgozói kapacitás korszerűsítése, valamint bővítése előtt komoly piackutatást végeztek, illetve mindig igyekeztek megtalálni azokat a piaci réseket, amelyek kihasználásával versenyelőnyre tehettek szert.
Chilében az elmúlt évtizedekben folyamatos volt a szőlészet és a borászat fejlődése, amelynek részeként megújult a fajtaszerkezet és ennek következtében gazdagodott a borpaletta is. Erről azonban sokáig hiányoztak a késői szüretelésű (late harvest/cosecha tardía) borok, noha egyébként a helyi étkezési kultúrának mindig is nem elhanyagolható elemét képezte az édes ízek élvezete. Az első ilyen palackok csak alig negyedszázada kerültek ki néhány pincészetből, majd bő egy évtizeddel később számosan követni kezdték a példát, és a helyzet napjainkra úgy alakult, hogy már nemcsak saját fogyasztóik válogathatnak néhány tucatnyi közül, hanem külföldön is egy több helyen bővítik a chilei borok kínálatát. (Már számos brit kereskedőnél is ott vannak – néhány más újvilági társsal együtt – abban a sorban, amelyben eddig csak a klasszikus – francia, spanyol, német, osztrák, magyar – édes borok kaptak helyet.)
Olyan késői szüretelésű, természetes édes borok előállításához, amelyeket az általános szüreti időszak végétől kezdve válogatottan szedett – töppedt, de nem mindig nemes rothadású – szőlőből készítenek, nem egy chilei borvidéken is adottak a termőhelyi feltételek. A fajtaválasztékot sem kellett nagyon megváltoztatni, ugyanis a Riesling, a Sauvignon Blanc, és a Semillon szőlőket már elég régóta művelik arrafelé, így lényegében csak üzletpolitikai döntés kérdése volt, hogy kísérletezzenek-e ezzel a borfajtával. Az első próbálkozások eredményei alapján ma már ott tartanak, hogy fogyasztóik elég széles kínálatból válogathatnak és ráadásul olyan áron jutnak ilyen borokhoz, amely egyáltalán nem terheli meg pénztárjukat.
A legnépszerűbb helyi borkalauz legújabb kiadásában (Descorchados’2014) a legmagasabb pontszámot kapott borok között szerepel egy késői szüretelésű (Casa Marin Late Harvest Riesling 2009) is, amelyet 94 pontra értékelt a neves szerző (Patricio Tapia). A legnagyobb chilei borklub (CAV) az idén ugyanebben a kategóriában az első helyezettet (Morandé Golden Harvest Sauvignon Blanc 2007) 92 ponttal jutalmazta.
Az ilyen chilei borok a jelentős nemzetközi versenyeken sem maradnak aranyérmek nélkül. Például tavaly az International Wine and Spirit Competition (London) megmérettetésén a Viña Casas del Bosque Late Harvest Riesling 2012 kapta ezt a medált, a Vinalies Internationales (Párizs) mezőnyében a Viña Requingua Toro de Piedra Late Harvest 2011 részére jutott hasonló.
Ezek a borok 0,375 literes palackokban kerülnek forgalomba, a helyi szakboltokban többségük ára nagyjából 3.500 – 7.500 CLP ( 4,50 -10,25 EUR) között mozog.
A chilei szakmai szervezet (Vinos de Chile) vezetője nemrég arról beszélt, hogy további erőfeszítéseket kell tenni a magasabb árkategóriába tartozó borok kivitelének növelése érdekében, amelyek közé a késő szüretelésűek is tartoznak. (Ez a minimálisan 24,00 EUR/karton exportáron értékesülő borokat jelenti, amelyekből 2013-ban 7%-kal többet adtak el külföldön.)