Hogyan kerül a horogkeresztes zászló egy isten háta mögötti birtokon focizó játékos kezébe és honnan származnak a nemrég összedőlt disznó-ól falából kihulló téglán lévő egykori náci jelképek? Latin-Amerika és a náci Németország sajátos viszonyának újabb részlete került napvilágra a fotók kapcsán.
Cruzeiro do Sul, a birtok 160 kilométerre Sao Paulótól, messze bent a brazil ,,pusztában” a közelmúltig őrizte a titkát, Brazília ,,náci multjának” egy darabját. A két háború közötti Brazíliát szoros szálak fűzték a náci Németországhoz – elsősorban az élénk gazdasági kapcsolatok révén. S Brazíliában működött az Európán kívüli világ leangyobb fasiszta pártja – tagjainak száma akkortájt több mint negyven ezerre tehető. Amikor a zászló és a horogkeresztes téglák titkára fény derült, előkerült több szemtanú is, akik elmondták, mi zajlott a Cruzeiro do Sul birtokon.
A birtok a Rio de Janeiro-i Rocha Miranda család tulajdona volt. A család az ország egyik legnagyobb iparosa volt és a családfő, valamint két fia nagy rokonszenvvel viseltetett a német náci eszmék iránt: gyűlölték a szines bőrű embereket és követendőnek tartották a német kényszermunka táborok intézményét. A birtokon rendszeres ülést tartott az Acao Integralista Brasileira, egy szélsőséges jobboldali párt, amely szimpatizált a német nácikkal.
Emellett a birtok munkatáborként is szolgált: ide gyűjtötték az árva, elhagyott gyermekeket az ország más vidékeiről és brutális körülmények között dolgoztatták őket.
A ma 90 éves Aloysio da Silva (foto) egyike azon egykori gyerekeknek, akik éveket töltöttek a birtokon – dolgoztak, miközben eltűrték az ütlegelést és az éheztetést. Az ő elmondásaiból sokat megtudni az ottani mindennapokról. Mint mondja, a tulajdonosok nehezen viselték el a nem fehérbörű embereket – megvetéssel és gyűlölettel viseltettek más rasszok iránt. A gyerekeket dolgozni hozták ide, de volt egy olyan feladatuk is, amelyet szerettek: focizhattak a tulajdonos és barátainak csapata ellen. Mivel a brazil utcagyerekek igen ügyes focisták voltak, a fehérek szívesen játszottak velük és ez persze ünnep volt számukra is – mondja.
A gyerekeknek nem volt nevük, hanem számot kaptak és azon szlították őket – lényegébben rabszolgasorban tartották őket. A táborban volt egy nagy Hitler fénykép és minden alkalommal, amikor elhaladtak előtte, köszönteniük kellett – az ismert náci üdvözléssel. A gyerekek fegyelmezését egy palmatoria névre hallagtó pálcával oldották meg. Ez egy fapálca volt, amelyet sorra kilyukasztottak – így a légellenállás nem fogta vissza az ütés erejét. Egy ,,fegyelmezés” két ütést jelentett – egy gyerek öt ilyen ütést bírt ki anélkül, hogy halálos sebet ne kapjon.
A Rocha Miranda család utódai cáfolják mindazt, amit a szemtanúk állítanak – szerintük a szemtanúk nem mondnaank igazat, a ranchón nem bántották a gyerekeket. Ennek ellenére az egykori táborlakókat ma is nehéz szóra bírni azokról az időkről. Volt közülük olyan is, aki megszökött és később beállt a brazil hadseregbe, hogy a nácik ellen harcolhasson a II. Világháborúban.
Brazília – bár semlegesnek mondta magát a II. Világháborúban, Getulio Vargas katonai redszerenagy rokonszenvvel viseltetett Hitler és a náci Németország iránt. Az 1932-ben alakult Acao Integralista Brasileira párt sok mindent átvett a német náci párttól: tagjai katonai egyenruhát hordtak, szerették a nyilvános rendezvényeket, felvonulásokat, gyűlölték a más rasszhoz tartozókat, antikommunista és antiszemita eszméket vallottak. A pártot Getulio Vargas 1937-es hatalomra jutásakor beemelte saját hívei közé. Amikor vége ért a háború, Vargas rendzserét 1945-ben megdöntötték. A háború után sok volt náci háborús bűnös menekült Latin Amerikába, közöttük sokan Brazíliába. Rgyikük volt az SS-doktor, Josef Mengele, aki 1979-ben bekövetkezett haláláig háborítatlanul élt Brazíliában.