A regény a mexikói forradalom idején játszódik és egy nehezen beteljesülő szerelem történetét meséli el. Főszereplője Tita, egy több lánygyermekkel megáldott család legifjabb tagja, aki a hagyomány szerint arra ítéltetett, hogy nem mehet férjhez, ameddig anyjának szüksége van az ő gondoskodására. Viszont korán megcsapja a szerelem szele, amelyet Pedro, egy környékbeli fiatalember viszonoz és meg is kéri a kezét. Mivel azt nem nyerheti el, a középső lányt veszi feleségül, hogy szerelme közelében maradhasson. Ő pedig, aki kiválóan főz, utána minden szenvedélyét a tűzhely mellett éli ki olyan ételeket készítve, amelyekből az elfojtott vágyakozás és a helyi ízek varázslatos összhangja árad.
A könyv minden fejezetét egy-egy recept vezeti be, amely egybefonódik a történettel, ezért íróját úgy is szokták emlegetni, mint az első „gasztroregény” szerzője. Ezzel kapcsolatban egy hazai tanulmányban többek között ez olvasható: „A Szeress Mexikóban strukturális és tartalmi különlegessége a receptekre alapozott történetvezetés, amely egyszersmind valamiféle régi-új női öntudat kimunkálását célozta. A regény tekinthető receptkönyvnek is, a különleges ételek köré csoportosul a cselekmény, vagyis Titának, a legkisebb lánynak története. Esquivel egyrészt a mesék jelképes világát, másrészt a Gabriel Gárcia Marquez által teremtett mágikus realista elbeszélés logikáját követve teremti meg sajátosan feminin családregényét, melynek különlegessége, hogy nem a női, hanem a férfi szereplők marginalizálódnak és vannak másodlagos szerepre kárhoztatva.”1
A sikerkönyv filmváltozata nem sokat váratott magára, az első kiadás után három évvel a szerző akkori férje, Alfonso Arau rendezésében készült el és mind hazájában, mind külföldön számtalan díjat nyert. (Az 1992-es mexikói filmművészeti akadémiai díjkiosztón 10 kategóriában lett nyertes, a külföldi elismerések közül a spanyol Premio Goya elnyerése emelendő ki.) Hazánkban 1994-ben került a mozikba és időnként még napjainkban is vetítik. Annak idején így írt róla a filmkritikus: „A Márquez-regények látomásos szürrealizmusa fűti át a képeket. Hiedelmek, babonák, mélyre lefojtott erős vágyakozások. A Szerelem a kolera idején hajóján ülünk, a sárga zászló alatt. Talán még senkinek sem sikerült a dél-amerikai próza legjavából ismerős álomvilágot ilyen hitelesen a filmvászonra álmodnia. Ez a stílus könnyen adja meg magát a giccsnek vagy a dagályos művészkedésnek. Arau olyan természetes könnyedséggel kerüli ki e csapdákat, mintha az ősök szelleme óvná lépteit. Nincs a filmjében semmi divatos és semmi nagyszabású. Az ilyen filmeket nem fedezik fel a fesztiválokon, az alternatív vetítéssorozatokon, nem csődülnek rá remekművekre éhes cinéphilek. Nem nagy film, nem fontos film, csak jó film.”2
Az 1950-ben született Laura Esquivel pedagógusként kezdte pályáját, majd rádiós és televíziós gyermekműsorok számára dolgozott. Első regényét több is követte, és ha voltak köztük jól fogadottak is, még megközelíteni sem tudták a Szeress Mexikóban hatalmas sikerét. A 2006-ban megjelent Malinche című regényében a mexikói történelem egyik érdekes figurájának, a hódító Cortés helyi indián tolmácsának és szeretőjének az életét dolgozta fel. Az akkor adott egyik interjújában azt mondta, hogy művével jobban meg akarja értetni a hódítás folyamatát, amelyen még mindig nem tudta magát túltenni a mexikói nép, amely nemzetként nehezen birkózik meg azzal, hogy integráljon egy olyan kultúrát, amely elfogadja egy kozmikus rend létezését.3 Egy itthon megjelent értékelés szerint a regényíró „helyreállította annak a nőnek az esendő és mégis kitartó emberi oldalát, aki bár nem tudta elég jól értelmezni a jeleket ahhoz, hogy időben lássa tetteinek következményeit, mégis képes volt szembenézni velük és elfogadni azokat.4
Legújabb könyve tavaly év elején került a boltokba „Escribiendo la nueva historia o cómo dejar de ser víctima en doce sesiones” címmel. Erről azt nyilatkozta, hogy a mű “abból a meggyőződéséből született, hogy a világnak gyökeresen meg kell változnia, mert tudjuk, hogy semmi sem megy jól és igény van a változásra, de nem mindig tudjuk, hogy milyenre, így a fájdalmas dolgok generációkon át folyton ismétlődnek. Az alapgondolat az, hogy az embernek már nem kellene mindig ugyanúgy tennie és áldozattá válnia, mert akár már egyetlen döntésével is, amelyet a legtöbbször persze nem hoz meg, a történelem tevékeny részese lehetne. Rosszul döntünk és ez a könyv azt szolgája, hogy helyesen döntsünk és másképpen intézzük a dolgainkat.”5
Az írónő életének érdekes mozzanata volt, hogy 2009-ben fővárosi képviselőjelöltséget vállalt a baloldali PRD (Demokratikus Forradalom Pártja) színeiben, de a 20%-os szavazati aránya nem volt elég a győzelemhez, amelyet a PAN (Nemzeti Akció Párt) jelöltje szerzett meg.
(A Szeress Mexikóban magyarországi irodalmi és filmes sikereit ünnepelendő, a mexikóvárosi magyar nagykövetség 1997-ben nagy helyi sajtóvisszhangot kapott fogadást adott Laura Esquivel tiszteletére.)