Mi értelme van egy salsa táncversenyt rendezni Budapesten?
Első gondolatom az volna, hogy abszolúte semmi, már ami ennek a versenynek a szervezési oldalát illeti, vagyis elsősorban azt szeretném mondani, hogy nagyon macerás. De az előbb mondottat vegyük olybá, mintha el sem hangzott volna. Mivel valamit mondanom kell…, szóval meglátásom szerint az értelme csupán annyi, hogy sok szimpatikus és még szimpatikusabb ember összejön, és ennyi azért szerintem nem is kevés. Ráadásul táncolnak, és innentől kezdve viszont már nem is erről a táncversenyről kellene beszélnünk, hanem arról, hogy a táncolókat már nézni is maga egy kisebbfajta csoda.
Hogyan jutott eszedbe, hogy legyen egy ilyen salsa verseny?
Nem jutott, benne volt mindig is. Egy olyan embernek, aki igazából nem is tud táncolni felemelő érzés, amikor olyanok közelében lehet, akik viszont tudnak. De engedelmet kérnék, mivel ezt a versenyt nem egyedül hoztam létre, hanem Lili Garcessel együtt, a kubai mágikus létezés földre szállt angyalával, aki nem utolsósorban a magyar salsás közösség egyik legmeghatározóbb tanítója, ráadásul hivatásos előadóművész is. Szóval vele és José Luis Acostaval együtt hoztuk létre ezt a versenyt. Így mondhatom, hogy autentikus, és folyamatos kubai szakmai főfelügyelet alatt állok…
Voltak előzményei?
Igen. Először is megalapítottuk a Salsa La Cubana Kubai Tánc Akadémiát, melynek működése során figyeltem fel arra, hogy a salsa táncosok is igénylik a megmérettetést, még akkor is, ha ez rájuk nézve esetleg nem is annyira kedvező.
Valamint azt se felejtsük el, hogy a táncos létezés hosszú évtizedekre visszamenőleg „tartozéka” a verseny, elég ha csak a standart táncosok hasonló eseményeire, bajnokságaira gondolunk. De hogy ez miért alakult ki, az kimerítő történet volna, így most bele se kezdenék.
Érdekelne, hogy személyesen mikor kötelezted el magad a kubai táncok mellett?
Ez szimpatikus kérdés, melyre talán csak egy négyórás expozéban tudnék rendesen megfelelni. Elképzelhető, hogy a zene, hiszen a Latin Combo nevű együttesemmel elég régóta játszunk kubai zenét például. De említhetném azt is, hogy tanítottam tánctanárokat posztgraduális és rendes képzésben is. Vagy említhetném több könyvemet is, melyet e témából írtam. Természetesen a tanítást illetően elméletről van szó, hiszen táncolni azért még mindig nem volna bátorságom. De jobb is ez így, mert például így zenélhetek, melyre mások táncolnak, vagy taníthatok valamit, amit majd az általam is képzett táncpedagógusok adnak tovább lelkes tanítványaiknak, szóval kellemesen akár azt is érezhetném, hogy azért talán nekem is van valami kis közöm, nem csak a kubai táncokhoz. Igazából, summázva csak annyit volna szabadna mondanom, hogy akkor amikor megszülettem.
Mi köze van a salsának a magyar lélekhez?
Elsősorban a léleknek van köze a tánchoz, hiszen a tánc minden kultúrában jelen volt és van, és már az emberiség hajnalán is létezett. Hiszen ha van rá lehetőségünk, táncolunk mindenhol, még ha éppen senki sem zenél körülöttünk. A zene és a tánc egyébként olyannyira hozzátartozik az életünkhöz, hogy joggal felmerülhetne például a kérdés, melyik is volt előbb. Valami választ azért tudnék erre is adni, de gondolom, most erre sincs se idő, se terjedelem. Annyi biztos, hogy a zene és a tánc lényegében a felegyenesedés, vagy a beszéd kialakulásához hasonlóan olyan evolúciós alkalmazkodási folyamat lehetett, amely az emberiség történetének korai szakaszában fejlődött ki és valószínűleg nagyban segítette az emberiség fennmaradását. És mivel a mi őseink ide telepedtek le, ezzel mondjuk ezer évre meghatározták azt, hogy elsősorban hol táncoljunk. De félre a tréfával, a kérdésre, vagyis a lélekre visszatérve a válaszom annyi lehet talán, hogy nincs speciális „magyar” lélek, egyetemes emberi lélekről volna kívánatos beszélnünk, hiszen minden kultúrának és kultúrformának elengedhetetlen megnyilvánulási formája a tánc, az egyéni és a nemzeti lelkektől függetlenül.
Kik jelentkezhettek versenyzőnek?
Mindenki, aki kedvet érez ahhoz, hogy megmutassa magát, vagy átérezhesse azt, milyen is a színpadon, sok ember figyelmétől kísérve egyedül egy táncos produkciót bemutatni. Nagyon izgalmas érzés és ezt szerintem minden táncosnak meg kellene tapasztalnia.
Hogyan tudtátok a jelentkezők közti tudásszint különbségeket tolerálni?
Ennek megvannak a szakmai módszerei. De mivel mi a szabadságot szeretjük, ezért fontos volna kiemelnem viszont, hogy a salsában, – ellentétben például más versenytáncokkal – szándékunk szerint nincs megkülönböztetés. És ennek a fő oka az, hogy itt a kategóriák nincsenek szintekre bontva, tehát minden tudásszint a kategóriáján belül összevontan szerepel. De nem csak azért, mert a versenyre szánt időbe nem fér bele mondjuk a kezdő, középhaladó, profi szétbontás, hanem a fő ok az, hogy a más nemzetközi versenyeken is tapasztaltak szerint joggal gondoljuk azt, hogy aki versenyezni jön, az szívesen megméretteti magát a vélhetően nála nagyobb tudással rendelkező táncosokkal is.
Kiknek szólt ez a verseny?
A közönség olvasmányaim szerint „ezerfejű” és mint ilyen minden szempontból szuverén és ezért pontosan tudja azt, hogy mire kíváncsi. Balga volnék persze, ha nem vallanám be, hogy jelentős részben a versenyzők barátai, családja és szurkolói teszik ki azt a bizonyos közönséget, de örömmel mondhatom, hogy bizonyos százaléka a Tisztelt Publikumnak csak azért jön, hogy lásson valami olyat, amire hétköznapjaiban garantáltan nincs semmi lehetősége. Szóval én személy szerint imádom a közönséget, ennél jobban csak azt imádom, ha nem férnek már be…
Ez érhető. Apropó, jó üzlet egy ilyen verseny szervezése?
A salsás fórumokon már évekkel ezelőtt is olvastam, hogy ez a bébíró’ milyen jól megszedi magát a salsa rajongók pénzéből. Kellemeseket mosolyogtam magamban, és nem csak azért, mert mint említettem, nem egyedül vagyok a tulajdonos, vagy szervező, hanem sokan vagyunk. Ráadásul a verseny abszolút nonprofit tevékenység.
De azt is mondhatnám, hogy az ilyen írások szerzői nyilvánvalóan bele se kóstoltak semmiféle hasonló dolog, – nemhogy egy unikális verseny szervezésébe – így megbocsátható, hogy fogalmuk se lehet arról, hogy hiába van bent akár sok száz jegyet is vásárló ember, ha a fajlagos költségek miatt reménytelen nyereséget elérni. Ma, Magyarországon egészen biztos, hogy készpénzes szponzor nélkül nem lehet nyereségesen rendezvényt szervezni. És ilyen nekünk sajnos nincs.
Egyértelműen kijelenthetem, hogy ez nem üzlet, sőt, már ez a szó se illik ide. Ez nem üzlet tehát, hanem egy bolond szenvedély és valamiféle morális ethosz. És azt vélem gondolni, hogy ezt a versenyzők is érzik. De ez a része magánügy, az a része viszont nem, hogy legjobb esetben is, ha nullszaldósra ki tudjuk hozni, akkor már örömünnepet ülünk. Tárgyiasíthatnám és ez egyszerű is, mert egész pontosan minden bevételünk a jegyet vásárlóktól érkezik. Valamint termékek a szponzoroktól és ezt mi mind kivétel nélkül odaadjuk a nyertes versenyzőknek.
Itt jegyezném meg, hogy külön hála a versenyzők nevében is termék-szponzorainknak!
A kiadásokról, vagyis a rezsiről, terembérről, technikusokról nem is beszélve, és folytathatnám.
De ez senkit nem is érdekel, mert ha igen akkor biztos más is szervezne egy ilyen versenyt. Összegezve azzal zárnám le, hogy idén is azért imádkozunk, hogy az a bizonyos Szent Nulla konvergáljon minimum önmagához.
A köztudottan egymással erősen rivalizáló salsa tánciskolák hogyan viszonyulnak ehhez a versenyhez?
Előbb engedelmeddel egy személyes megjegyzés.
Szóval nekem az volt a szerencsém, hogy a zenekarom révén sok évvel korábban kerültem kapcsolatba olyan emberekkel, akikből később tánciskola vezető lett. És időben csak sokkal ezután lettem Lilivel és JoséLuissal egy „konkurens” tánciskola vezetője, tehát a személyes barátságok korábban születtek. Így esett, hogy valamennyi tánciskolai vezetővel egészen kivételesen jó kapcsolatom van. De tudom, hogy nem ez a kérdés és nem szeretnék mellébeszélni.
Szerintem is rendkívül erős a rivalizálás és még annál is erősebb a különutas megoldások kedvelése. Például az iskolák egy jelentős csoportja anno létrehozta a Magyar Salsa Egyesületet, melyek épp ez lett volna a célja, tehát az, hogy finom fúziókra nevelje, vagy barátságos kompromisszumok felé terelje a salsa iskolákat. Ez a mai napig persze még számottevő eredmény nélküli, de például kezdeményezésnek talán nem volt rossz. De szerencsére az egyesülettől függetlenül is vannak értékes és szimpatikus fúziók. Igazából a magyarországi salsás sejtek közösséggé csak a táncos esti bulikon, az ilyen önkéntes szerveződéseken, mint például a latinfó, és reményeim szerint majd ezen a versenyen válnak. Szóval, csak barátkozzanak és ismerkedjenek meg egymással, rájuk fér.
Visszatérve a rivalizáláshoz, ezért van ennek egy nagy előnye éspedig az, hogy ezen a versenyen is itt a kitűnő lehetőség és alkalom arra, hogy a különböző tánciskolák növendékei és koreográfusai összemérhessék tudásukat más iskolák művészeivel és táncosaival.
A versenyzők milyen kategóriákban indulhattak és jöhettek egyedül is vagy csak párban illetve csoportosan?
A meghirdetett 8 kategóriáink: a kubai és a L.A. salsa, bachata, son, melyben a táncosok általában párral indulnak. A további kategóriákban, mint a freestyle, a rueda de casino, vagy a reggaeton, mabo/cha, freestyle/show dance, indulhatnak szólóban is, vagy csoportosan. De ha valamely versenyzőnek ettől más elképzelése volna jelezze és igyekszünk megoldani.
Kikből állt a zsűri?
A legnevesebb tánciskolák vezetőkből, táncpedagógusaiból. És a verseny védnöke évek óta a hazánkban állomásozó mindenkori nagykövete a Kubai Köztársaságnak. Idén először védnökséget vállalt a Latinos Network Europa, melynek igazgatója személyesen is megtiszteli a versenyt.