A metrót – az első fedett földalatti vasutjának a helyét – Buenos Airesben 1911. szeptember 15-én kezdték kiásni: a munkálatoknál akkor 1500 ember dolgozott. Két évvel később, 1913. december 1-én Victorino de la Paz államfő nyitotta meg az A jelű metróvonalat: ez akkor a Plaza de Mayo és a Plaza Once között közlekedett. Ez volt az első földalatti vasút Iberoamerikában és az amerikai kontinens déli féltekén.
A földalatti megnyitásával nemcsak az argentinok közlekedése vált lényegesen egyszerűbbé a fővárosban, hanem Buenos Aires olyan metróval rendelkező világvárások rangjára emelkedett, mint London, Párizs, New York és Berlin.
Naponta 170 ezer utast szállított az új közlekedési eszköz. Argentinát megismerte a világ, sokan tudták, hogy a világon 13.-ként nyitotta meg a földalatti vasútját és ez büszkeséggel töltötte el az argentinokat.
A földalatti népszerű lett és már 1928-ban elkezdték a B-vonal építését is, majd 1933-ban a C-vonal következett. Két évet sem kellett ezután várni a D-vonalra és 1944-ben már öt metróvonal működött Buenos Airesben. A ma ismert metróállomások 60 százalékát az első 27 évben építették.
Azokat a belga kocsikat, amelyek La Burgeoise néven ismertek, történelmi levegő lengi körül és ma is a múlt század 20-as éveinek Buenos Airesét idézik. Így volt ez az első 100 évben – idén azonban a kormány fokozatosan kivonta és kivonja a forgalomból a kocsikat és az ország kulturális öröksége részévé nyilvánította őket. Ma modern kínai vonatok futnak az 52 kilométeres vonalakon és naponta egymillió utast szállítanak.