A régészek által a „Koponyák Temploma” névre keresztelt szentély északi és nyugati falában a kutatók két emberi koponyát és nyolc combcsontot rejtő falmélyedésre bukkantak.
A tehuacani feltárást vezető Ramón Lopez Valenzuela a szaksajtónak elmondta, hogy a felfedezést még a 2012-es terepmunkák alatt tették a kutatók, amikor a Nagytemplom ceremónia tere alatt több, eddig ismereten falat és lépcsőket is találtak a régészek.
A 14. századból származó szent helyen minden bizonnyal Mictlantecuhtlinek, a Halál Urának áldozhattak a popoloca népcsoport tagjai, akikről először Nicholas Leon tett említést 1905-ben.
Valenzuela szerint a felfedezés segíthet majd a popoloca kultúra jobb megismerésében, akikről eddig vajmi keveset tudunk. Annak ellenére, hogy a kutatók ez idáig a tehuacani lelőhely alig 10%-át tárták fel, máris szenzációs leleteket találtak, többek között Citlalicua (Csillagszoknya) istennő 1,4 méter magas és 3 tonna súlyú kőszobrát, valamint a popoloca előkelőségek lakhelyén Xipe Totec, Xpchinquétzal, Xochipilli és Quezalcoatl istenségeteket megformázó színes agyagszobrokat.
A régészek szerint azért is több mint, valószínű, hogy a Halál Urának szentélyére bukkantak, mivel az egyik koponya száján vörös festéknyomokat találtak, ami arra enged következtetni, hogy Mictlantecuhtliról lehet szó, amint azt a Codex Borgia – a közép-amerikai őslakos rituálékat leíró kézirat – 56. oldala mutatja.
Szintén a túlvilág istenségének imádatát jelzi az a több mint 300 emberi csontmaradvány, amit szintén a templom környékén találtak a feltárást végző kutatók.
Valenzuale feltételezése szerint a popolocák 1456-ban hagyhatták el a templomot, amikor azték uralom alá került a mai Puebla állam területe.