A kis közép-amerikai államok területe provizórikus repülőtérré változott – sok gép a hondurasi és a guatemalai őserdős területeken száll le és rakodja át az árut, de vannak olyanok is szép számmal, amelyel egyenesen a mexikói határig repülnek.
Az utóbbi időben ez a drogforgalom lett a közép-amerikai kis országok legnagyobb problémája és teljesen tehetetlenek a helyi hatóságok a jól felfegyverzett bandákkal szemben. Guatemala nem egyszer tette tönkre ezeket az illegális leszállópályákat – csak tavaly ötvenet – , de hamarosan új helyen újból működni kezdenek. A bűnözők pedig nem ismernek határokat és a kérdés nemzetközi mértékűvé növekedett.
2013-ban az ENSZ drogjelentése megállapította, hogy az Egyesült Államokba érkező kábítószer 80 százaléka kapcsolatba lép valamelyik kis országgal a térségben: a legnagyobb szállítmányok a szárazföldön mozognak vagy a tengeren hajóznak, de nem kevés a légiúton érkező áru sem.
Sok ország – így például Costa Rica – képtelen fedezni az ellenőrzés költségeit. Az illegális leszállópályák Hondurasban La Mosquita környékén vannak, Guatemalában Petén a célpont, míg Costa-Ricában karibi partok nyujtanak jó leszállási lehetőséget a narcógépeknek.
Az ellenőrzést most igyekeznek az Egyesült Államok segítségével a nagyobb országokra bízni, így Kolumbiára, Salvadorra és Mexikóra: a radarok összefüggően figyelik a légterét a szomszédos országoknak is. Ennek ellenére egyelőre kevés eredményt tudnak felmutatni. A narkó nyomában pedig megérkezett a bűnözés is: a drogfutárok verbuválása, maj. d bizonyos idő után meggyilkolása mindennapos eseménnyé vált. Az országok szociális problémái pedig kifogyhatatlan drogfutár utánpótlást biztosítanak a térségbe települ mexikói és kolumbiai drogbandáknak.