Amikor a fentiek történtek, 1965-öt írtak és az akkor 19 éves fiatalember előtte 12 évig nem találkozott emberrel. Az eset Spanyolországban történt, a Sierra Morena egy elhagyatott részén. A kisfiú pásztorsegédnek került egy nyájat örző idős férfi mellé – akkor 7 éves volt. Együtt őrizték a nyájat az öregemberrel. Az öreg azonban hamarosan meghalt, Marcos Rodríguez Pantoja egyedült maradt a nyájjal és mivel rossz emlékei voltak mostahájáról, nem igyekezett visszatérni az emberek közé.
Éveken át az állatok voltak a mindene: a társasága, a barátai és a védői. Az öregtől pedig megtanulta, mit kell tennie, hogy ellássa magát. Összebarátkozott a farkasokkal, együtt játszott a kölykökkel. Amikor az anyafarkas egy kecskét leölt, ő is megpróbált a húsból egy databot elcsenni, de a farkas megharapta. Amikor azonban a kölykök jól laktak, odarakott elém is egy darab húst – így éltünk, meséli. A nyáj pedig lassan elfogyott.
A kisfiú éveken át igyekezett elkerülni mindent, ami az emberrel volt kapcsolatos. Amikor 1965-ben a Civil Gárda megtalálta, ellenállt – nem akart velük menni, hát erővel elhurcolták.
Azóta megszokta az emberekkel való életet, de az állatok között érezte magát igazán jól és biztonságban. Ma is hűen utánozza az erdei vadak hangját – ha hallja őket, akkor alszik nyugodtan.
Nemrég egy novella jelent meg az életéről – egy antropológus éveken át hallgatta és elemezte az állatokról szóló történeteit. Mint mondja, Marco a saját elképzeléseit vetítette rá az állatokra. Jóban volt a kígyókkal, amelyeknek tejet adott és azok ragaszkodtak hozzá. Persze nem azért, mert a barátjának tartották, hanem azért, mert tejet kaptak tőle: de Marco a barátságra esküszik.
Amikor visszatért az emberek közé, hosszú ideig tartott a beszoktatás. Ma is felháborodottan meséli, hogy el kellett mennie katonának és meg kellett tanulnia lőni: miért azt mutatták meg, hogyan kell gyilkolni? Miért nem egy kollégiumba küldtek tanulni? Ami hasznos volt és jó, azt a madridi apácáktól tanulta meg – enni, két lábon járni, kiegyenesedni, írni és olvasni.
Aztán sok foglalkozása volt, legtöbbet a szállodaiparban dolgozott. Amikor a történeteit mesélte a farkasokkal és a kígyókkal, kinevették, nem hittek neki. A történtek hitelét mutatja hogy az évek alatt nem változtak – ugyanazt meséli ma is, amit 30 évvel ezelőtt. Sőt, Gerardo Olivares, Farkasok között című filmjében- amelyet még nem is mutattak be – ugyanazok a történetek hallhatók.
Ma egy galíciai kis faluban él, a háza tetejét farkasnyomok díszítik és a faluban mindenki újra és újra meghallgatja a farkasok és a kígyók barátjának a történetét. Azt mondja: sokszor vissza akartam menni a hegyekbe, de már nem tudtam itthagyni a kényelmet … és persze a nőket…
