Ilyennek lát minket egy itt élő Japán
Igen visszahúzódó módon élnek nálunk a Japánok, mégis nagyon sokan érkeznek Magyarországra. Arra voltunk kíváncsiak, vajon egy teljesen más kultúrából érkező fiatal milyennek lát minket? Kérdéseinkre Kaho-san, a 21 éves japán lány válaszolt.
Kaho-san tavaly érkezett hozzánk cserediákként. Azóta megszerette Magyarországot, ahogy sokan mások – például azok a honfitársai, akik végül le is telepedtek nálunk.
– Mielőtt ideérkeztél Magyarországra, mit tudtál róla?
– Ismertem már korábban a gyönyörű éjszakai Budapest látképét. Ezen kívül csak ennyit tudtam, hogy egy nyugat-európai ország. Semmi egyebet.
– Mit gondolsz most, milyen ország? Milyenek itt az emberek?
– Magyarországon nagyon könnyű az élet. Minden olcsó és szerintem a közbiztonság is rendben van. Nem a világ egyik legfejlettebb országa, de én, aki még sosem éltem a tengerentúlon, és semmilyen tapasztalatom sincs a világról, elégedett vagyok. Az emberek szerintem nagyon kedvesek, nyitottak, és hát – szeretik az alkoholt.
– Milyen japánként Magyarországon élni?
– Japánhoz képest Magyarország, mint mondtam, sokkal olcsóbb, ami nagyon jó. Mivel nem beszélem a nyelvet, néha nehézségekbe ütközöm, de valaki mindig segít megoldani az ügyeket. Egyszer-kétszer persze tapasztaltam az ázsiaiakkal szembeni diszkriminációt, de ezen kívül nem nagyon emlékszem olyan dologra, ami nagy problémát okozott volna.
– Japánhoz képest milyenek itt a hétköznapok?
– Ahogy Tokióban, szerintem itt is nyugodtan közlekedhetnek este a lányok egyedül. Sokan köszönnek is az utcán.
– Mit az amit szeretsz nálunk, és mi az amit nem?
– Szeretem a borokat, az árakat, és hogy van éjszakai busz. Utáltam, hogy vasárnap zárva voltak a boltok, de ez ugye most változott. Amit nagyon nem szeretek még, az az ügyintézés a bevándorlási hivatalban.
– Miben különböznek a magyarok és japánok, illetve miben hasonlítanak?
– Karakterüket nézve szerintem a magyarok emberségesebbek. A lányokhoz is kedvesen közelednek. Kevés japán van, aki köszön, ha bemegy egy boltba például. Közös jellemzőnk talán, hogy ha először találkozunk külföldiekkel, egy kis ellenszenv van bennünk.
– Megszeretted Magyarországot?
– Igen. Egyre jobban szeretek itt élni. Nagyon finom a bor, gyönyörű a vidék, nagyon érdekesnek találom.
– Szerinted a magyarok szeretik a japánokat?
– Azok, akik japánul tanulnak, nagyon érdeklődnek irántunk. Egyébként annyira nem foglalkoznak velünk szerintem.
(Képünk illusztráció.)