A jelenlegi államfő elsősorban azzal indokolta újrajelölését, hogy személye garancia a „közösen megkezdett” békefolyamat végig viteléhez, amely a FARC és a kolumbiai kormány közti több mint 40 éves fegyveres konfliktus lezárását jelentheti.
Annak ellenére, hogy a szegénység elleni harc, az oktatásügy és a munkahelyteremtés is előkelő helyen szerepelnek majd a jelöltek esetleges kormányprogramjaiban, a békefolyamat és annak jövője lesz minden bizonnyal a kampányviták fő pontja.
A közvélemény-kutatások szerint, ha most tartanák a május 25-én esedékes választásokat Santos lenne a befutó, annak ellenére, hogy a jelenlegi elnök népszerűsége bizony komoly csorbát szenvedett. A kolumbiaiak alig 37%-a gondolja úgy, hogy az ország a megfelelő úton halad, bár az is igaz, hogy az államfő támogatottsága növekvő tendenciát mutat, a néhány hónappal ez előtt mélyponthoz képest, amikor az országot gyakorlatilag megbénították paraszttüntetések. Santos dolgát a Hágai Nemzetközi Bíróság Kolumbiára nézve hátrányos döntése is nehezítette. mivel a szervezet Nicaragua javára döntött a két ország területi vitájában.
Az elemzők egyet értenek abban, hogy ezidáig nem tűnt fel a kolumbiai politikai palettán olyan jelölt, aki komolyan veszélyeztethetné Santos pozícióját.