Ahogy az már lenni szokott, kampányzáróján minden jelölt arra kérte a szavazókat, hogy minél nagyobb számban járuljanak az urnákhoz. Ami azonban rendhagyó az az, hogy az ország történelmében először fordul elő, hogy két hölgy vezesse a La Moneda palota elnöki bársonyszékért folytatott megmérettetést.
A kérdés most az, hogy vajon a chilei szavazók a hónapok óta favoritnak kikiáltott rendkívül népszerű ex-elnök Michelle Bacheletre vagy pedig az jobb-konzervatív jelöltre Evelyn Mattheire adják le majd nagyobb számban voksukat.
A két elnökjelölt asszony személyes története egyben Chile két arcát is szimbolizálja. Bachelet a Pinochet-rezsim során elnyomott, az alkotmányos rendet támogató tábornok sarja, még Matthei éppen a diktatúra által favorizált katonai elit ivadéka. A chilei társadalom egy része pedig szemmel láthatóan jól emlékszik az elkövetett atrocitásokra amelyekről a másik rész nagyvonalúan inkább megfeledkezne, hogy továbbra is tisztes öregúrként éldegélhessen.
Bachelet és Mathei családjának történetében a chilei diktatúra megannyi perverz történetének egyikét tisztelhetjük. Történt ugyanis, hogy a két hölgy gyakorlatilag együtt töltötte gyerekkorát, mivel Matthei és Bachelet apuka is a légierő tábornokaként szolgált a vészterhes 1973-as esztendő előtt. A két tábornok jó barátságot ápolt egymással, olyannyira, hogy amikor egyikük külföldre utazott a másik barát felügyelt a távollévő társa házára.
A légierő egyenruhásainak barátságát és egyben Bachelet tábornok életét is az ’73-as puccs törte keresztbe. Míg Matthei támogatta Pinochet államcsínyét, Bachelet ellenezte a katonai hatalomátvételt, amiért a letartóztatták és rövid úton a diktátor kínzókamráiban vesztette életét.
Matthei később többször is úgy nyilatkozott, hogy mélységes szégyennel gondol – az általa egyébként készségesen kiszolgált – katonai rezsim által elkövetett atrocitásokra és sietett megjegyezni, hogy a Bachelet ellen elkövetett atrocitásokról mit sem tudott.
A diktatúra politikai áldozatait tömörítő civil szervezet képviselője, Alicia Lira Matus szerint „a bocsánatkérés és a szégyen immár nem sokat segít, a Légierő egy igen kis létszámú fegyvernem volt akkoriban, igazából mindenki tudta mi zajlott a színfalak mögött”. Raúl Vergara szerint, aki Bachelet tábornok cellatársa volt, nyílt titok volt ’74-ben, hogy az Allendét támogató katonatisztre milyen sors vár.
A hétvégi elnökválasztáson tehát szinte szó szerint Chile két arca mérkőzik majd meg egymással, ám ahogy azt a Russa Today írta, szerencsére immár szigorúan demokratikus keretek között, ám ahhoz nem fér kétség, hogy a baloldali Bachelet a biztos befutó.