Sokan kiakadtak, amiért Egyiptom két szigetet ad Szaúd-Arábiának

Szalman király kairói vizitjén segélyek és befektetések ígéretével árasztotta el szövetségesét, Szíszi egyiptomi elnököt. Cserébe nem egy sima köszönömöt kapott, hanem két szigetet a Vörös-tenger stratégiai fontosságú csücskében.

Az egyiptomi kormány szombaton jelentette be, hogy az Akabai-öböl bejáratánál fekvő lakatlan szigetek, Tiran és Szanafir fölötti rendelkezést átadják Rijádnak. A kairói kabinet a parlamenti jóváhagyásra várva most azt próbálja sugallni, hogy tulajdonképpen szaúdi területeket adnak vissza Szaúd-Arábiának. Rijád 1950-ben helyezte egyiptomi ellnőrzés alá Tirant és Szanafirt, mert attól tartott, hogy Izrael elfoglalhatja őket – írja a New York Times.

A mostani bejelentés az átadásról élénk tiltakozást váltott ki az egyiptomiak között. Ők ugyanis évtizedeken át egyiptomi területnek tekintették a két szigetet. Most pedig arról vitáznak, hogy Szíszi elnök nem tett-e megalázó engedményt gazdag szövetségesének.

A közösségi médiában sokan Awaadként szólnak az államfőről – egy régi egyiptomi dalban egy bizonyos Awaad eladta a földjeit, ami szégyennek számított a parasztok szemében. “A szigeteket egymilliárdért, a piramisokat kettőért, és még két szobrot is adunk hozzájuk ajándékba” – írta a Twitteren a híres szatíraíró, Basszem Jusszef. De mások sem voltak kíméletesebbek.

Még a Tahrír-téren, a 2011-es, Mubarak elleni felkelés emblematikus helyszínén is összegyűlt néhány tiltakozó, akik közül ötöt őrizetbe is vettek a belügyminisztérium közlése szerint.

“Bármi legyen is a jogi helyzet, ez a lépés szörnyű fényben tűnik fel” – mondja Samer Shehata, az Oklahoma Egyetem professzora. “Jön Szalman, dollármilliárdokat ígér segély és befektetések formájában, és cserébe átnyújtják neki ezeket a szigeteket. Sok egyiptomi szemében az elnök eladja az országot szaúdi riálokért.”

Az egyiptomi gazdaság talpraállításával birkózó Abdel-Fattáh asz-Szíszi támogatói ugyanakkor gyerekes magatartással vádolják azokat, akik most “olyan szigetek sorsán sírnak, amelyeket csak nagyon kevesen kerestek fel valaha is közülük”. “Hirtelen mindenki úgy tesz, mintha rendszeresen ott nyaralna, amikor még csak a közelükben sem járt soha senki” – fakadt ki “Al Qahera Al Youm” című műsorában Amr Adeeb.

Kairó életére egyébként az elmúlt öt napban Szalman király ötnapos útja nyomta rá a bélyegét: az egyébként is kaotikus közlekedés még elviselhetetlenebb volt, amikor az utakat lezárták az elnöki palotába vagy éppen az al-Azhar mecsetbe tartó uralkodói konvoj előtt. A látogatáson több mint két tucatnyi megállapodást írtak alá,  köztük a Sínai-félszigetre vonatkozó fejlesztési csomagot és egy öt évre szóló, 22 milliárd dollár értékű olajszállítási egyezményt.

A két, mindkét ország partjaitól alig 7 kilométerre fekvő sziget átadása egyébként hatéves tárgyalás-sorozat eredménye volt – mondják egyiptomi tisztségviselők. A szigetek értéke inkább stratégiai jellegű, mindössze néhány katona állomásozott rajtuk, főként amerikaiak az 1979-es izraeli-egyiptomi békszerződés értelmében.

Politikai elemzők meglepőnek találták, hogy Szíszi elnök belement az ügyletbe, az egyiptomiak ugyanis rendkívül érzékenyek arra, hogy területeket adjanak át külföldieknek. Olyannyira, hogy amikor az államfő hatalomra került, olyan záradékot csatolt az alkotmányhoz, amely kifjezetten tiltja ezt. Ennek az volt az előzménye, hogy elődjét, Morszi elnököt ellenfelei azzal vádolták, hogy összeesküvést szervezett a Sína-félsziget egy részének átadására a Hamasznak.

De lehet, hogy megéri a két sziget elvesztése Szíszinek. 2013 óta Szaúd-Arábia legkevesebb 12 milliárd dollárt pumpált a betegeskedő egyiptomi gazdaságba. Az utóbbi hónapokban viszont feszültség bontakozott ki a két ország között: Rijád rossznéven vette, hogy Kairó vonakodott támogatni agresszív katonai politikáját Jemenben és Szíriában. “Végül is ez nem nagyon fontos engedmény Egyiptom részéről” – mondja Michael Wahid Hanna a New York-i Century Foundation-től. De szerinte azt megmutatja, hogy Szíszi úgy érzi: javítani kell a kétoldalú viszonyon.