De a látszat csal: a mélyben ott feszülnek még az emlékek és amikor egy utcában lakik az egykori náci és a borzalmaktól megmenekült zsidó család, mindketten ugyanarra vágynak. Soha ne kelljen újra kapcsolatba kerülniük – lehetőleg ne is lássák egymást.
S ekkor a zsidó család lánya kiben is találná meg legmeghittebb gyerekkori barátját, mint éppen a szemközt lakó szőke fiúban, Friedrichben. A gyerekkori emlékek erősek – egy életre összekötik őket, a földrajzi távolságok ellenére is.
Jeanine Meerapfel argentin rendezőnő német-argentin kooprodukciós filmje ennek a sajátos helyzetnek a feszültségét, a naponta felbukkanó titkokat és az azok mögött nehezen rejthető valóságot mutatja be. Mi történik, amikor egy zsidó kislány, Sulamit éppen a szemközti SS-Obersturmbannführer fiába szeret bele és hogyan alakult az életük, amikor szembesülnek a múlt kellemetlen valóságával.
Mindez több száz Argentínába érkezett emigráns mindennapjainak a része, egy sajátos együttélés dokumentálása. A filmet a bécsi Zsidó Filmfesztiválon mutatták be, de a múlt csütörtökön szerepelt a Cinemax magyar adásának programjában is.
A fiú menekül a családi múlt elől, vissza Németországba és találkozik a legszíngazdagabb baloldali mozgalmakkal, a helyi és a bűntett helyére visszatért gerillákkal – gondjaik egy korosztály problémája német földön és Latin Amerikában is. Lehet-e együtt élni egy szégyenletes családi múlttal és kell-e cipelni ezt a terhet egy életen át. Friedrich, aki a hatvanas és hetvenes évek baloldali álmait végigálmodja, amikor egy fegyveres konfliktus után éveket tölt a katonai rezsim börtönében, még mindig úgy érzi, meg kell fizetnie az emberiségnek mindazért, amit szülei ellenük elkövettek. Kiszabadul és hová indul?
Bár gyerekkori barátja, Sulamit újra a szabadulás pillanatában a börtönkapuban várja, Friedrich életében még mindig nincs helye a szerelemnek. Ő nagyobb tettekkel mosná tisztára a családi becsületet – a börtönből egyenesen a mapuche indiánokhoz megy, hogy felszabadítsa őket. A mapuchék nem nagyon értik, mit akar tőlük ez a már negyvenes éveiben járó ember: a földet emlegeti és a szabadságot. Hát eldöntik helyette: kap egy kapát és irány a föld, hiszen meg kell szabadítania a gyomoktól, a gaztól. Mert a mapuchéknak mindegy, hogy a föld kié: amíg megterem rajta az idei gabona, nem foglalkoznak bonyolultabb kérdésekkel.
Jeanine Meerapfel maga is ebben a múlttal terhes közegben nőtt fel Buenos Airesben és szemtanúja volt a történelmi múlt és a személyes jelen alakította helyzeteknek. Mint a film bemutatását követően a bécsi Votivkirche moziban elmondta, nem önéletrajzi a film, de vele is megtörténhetett volna. Mint ahogyan máig is megtörténik sokakkal a távoli Argentínában. A film, – a Német barát (El amigo alemán) – végül happy enddel végződik, Sulamit és Friedrich egymásra talál. De van egy kis bökkenő – közben elmúlt az ifjúság, elszaladt az élet és két őszülő halánték vág neki a közös életnek, valahol a világ végén, a mapuche indiánok lakta Patagóniában.