A halál Mexikóban nem hiányt jelent, hanem „más állapotot”, amelytől nem félni kell, hanem inkább megbecsülni. Vagyis a mexikói kultúra és a mexikói élet szerves része a halotti kultusz. Ezért a halál mind szokásaikban, mind cselekedeteikben, mind ábrázolásaikban megjelenik. Az európai visszafogott és melankolikus, néhol dramatikus Halottak Napja és Mindenszentekje szöges ellentétben álla a mexikói Días de los Muertos és a Día de los Fieles Difuntos harsány vidámságával. A halál ábrázolása náluk egyrészt barátságos, másrészt félelmetes. Az első a Catrina a vigyorgó, jól öltözött, kalapos csontvázfigura. Másik a kaszát tartó, csuklyás – bár gyakran igen színesbe öltöztetett – Santa Muerte.
A Haláli napok során a Hétmér világutazó sorozat keretében Lantos Adriána Mexikói halottkultusz című előadása betekintést ad a Halottak napjához kapcsolódó tradíció elemeibe, egyúttal nyomába ered a Halálnak. Ezekről a történésekről szól a Radikális Színház Halottas Könyv című előadása is. Emellett a mexikói halottak napja vidám népünnepélyét is elhozzák a Müszibe, ezért lesz színpompás oltárépítés, mexikói módon lehet üzenni az elhunytaknak, de készülhet akár pan de muerto, vagyis a Holtak Kenyere is. Kiegészítő programunk keretében levetítjük Paul Ledu – Frida, Naturaleza Viva (1986) című filmjét Frida Kahlo mexikói festőnő expresszív életéről, küzdelmeiről.
Aki eljön a Müszibe a Haláli Napokra, a mexikói halotti kultuszból kap ízelítőt és részesévé is válhat azzal, hogy maga hajtogatja és ragasztja az olyan szükséges kelléket, mint a papír girland (papel picado), részt vesz denevérdísz készítésben, vagy azték maszkkészítésben. Kapcsolódva az Angolszász kultúrához, nálunk is megjelenik a koponya, a csontváz, de lesz töklámpa, könyvtök, arcfestés és jelmezkészítés is. Mindenki kedvére díszítheti a Müszit és hozhatja hangulatba magát és a teret, hogy aztán a napot egy fergeteges latin bulival zárja.