Cartes kijelentése bár nem éppen kifinomult, – amit nem is róhatunk fel egy devizaüzérből és cigaretta csempészből elnökké avanzsált vállalkozónak – ám kétség kívül jó helyzetfelismerő képességről tesz tanúbizonyságot. Paraguayt ugyanis még saját gazdasági minisztere is „kvázi-adóparadicsomként” írja le, mivel a guaraní ország gyakorlatilag nemlétező fogalom a fiskális nyomás és per pillanat szinte az egész ország a kormány kénye-kedve szerint eladó.
Egyefől Paraguay adóbevételeinek 52,6%-át a progresszívnak és társadalmilag igazságosnak semmiképpen sem nevezhető forgalmi adók adják, míg a GDP 20%-át hozó agroexportőr cégek adóterhei alig 0,3%-ban járulnak hozzá a büdzséhez. Ha figyelembe vesszük, hogy az ország gazdaságilag hasznos földterületének mintegy 70-80%-át a lakosság 2%-a birtokolja, nem nehéz levonni a következtetést, hogy az országban legjövedelmezőbb iparágból hasznot húzó alig 120 000 latifundista gyakorlatilag nem adózik.
Annak ellenére, hogy történtek hamvába holt kísérletek az mezőgazdasági export megadóztatására, a törvénytervezetek rendre megbuknak az agrobizniszből busás hasznot húzó colorado képviselők ellenszavazatain. A paraguayi parlament nemrég vétózta meg például azt a törvénytervezetet, amely az argentin állam 25%-os adóterheihez képest egészen szerény, 10%-os kulccsal terhelné a mezőgazdaság által termelt nyersanyagokat.
Az adóbevételek hiánya az országot sújtó kóros szegénység elmélyüléséhez vezet, elég egy pillantást vetni a paraguayi büdzsé szociális kiadásaira, amelyek alig haladják meg az évi 100 dollárt szemben Argentína 2387 dolláros vagy a karibi és latin-amerikai térség 703 dolláros átlagával.
Másfelől pedig úgy tűnik, hogy nem tévedtek azok az elemzők akik Lugo bukásával és Cartes hatalomra kerülésével a narkódemorkácia és a preindusztriál-agrokapitalizmus perverz elegyének kialakulását jósoltak.
Az országban ugyanis éppen tegnap fogadták el azt a törvényt, amelynek értelmében a közüzemi szolgáltatóktól kezdve az oktatás- és az egészségügyön keresztül az energetikai szektorig szinte mindent privatizálnának Cartesék – az eddig bevett gyakorlattal szemben, immár a parlament konzultációja nélkül, rendeleti úton.
Ilyen megvilágításban egészen új értelmet nyer Cartes Uruguayban tett, befektető-csalogató kijelentése mely szerint „Paraguay egyszerű – Paraguay olyan, mint egy szép nő, akit egyszerű meghódítani.
A „Köz- és Magánszféra Szövetsége” névre keresztelt törvénnyhez hasonló lépésekkel az egész ország a kiterjedt Cartes-konzorcium kezébe kerül. Akár forró kés a vajon, úgy ment keresztül a törvényhozáson nemrégiben a fegyvereserők bevetésének privilégiumát a kormány kezére játszó jogszabály, mely rendkívül fontos a cartesi elvekkel szembemenő parasztszervezetek megregulázása végett.
Barátok és üzletfelek foglalják el a legfontosabb politikai és közigazgatási posztokat és szépen lassan minden hatalom a kormány és az államfő kezében összpontosul, Paraguay pedig úgy, ahogy van eladó bárkinek aki kész megfizetni a colorado elit által szabott árat.