Az ázsiai szakértők elsősorban Daniel Ortega elnök fiával, Laureano Ortegával tárgyaltak, aki a nicaraguai befektetési promóciós ügynökség (APIPN) képviseletét látja el.
A 19 Digital online portálnak adott interjújában Ortega megerősítette, hogy a mérnököket a nemzetközi közvélemény előtt eddig alig ismert Wang Jing, a HKND befektetői csoport vezérigazgatója delegálta a közép-amerikai országba.
A tervek szerint a Nicaragua, vagy óceán-közi csatorna egy, a Panama-csatornánál szélesebb, az Atlanti- és a Csendes-óceánt összekötő víziút megaprojektjének keretében két mélytengeri kikötő, egy olajvezeték, két repülőtér és egy vasútvonal is épülne a mintegy 40 milliárd dollárnyi kínai tőkéből.
Több kérdést is felvet a projekt hátterében meghúzódó rejtélyes kínai befektető Wang Jing személye, aki jó érzékkel az elkövetkező 100 évre megszerezte a csatorna koncessziós jogait. A projektbe invertált 40 milliárd dollár egyébként a közép-amerikai ország éves GDP-jének nem kevesebb mint négyszerese, így nem meglepő, hogy a közvélemény fantáziáját igencsak csiklandozza a kínai multimilliárdos személye.
Olaj volt a tűzre, hogy Michael Forsythe, a pekingi Bloomberg-iroda tudósítója egyenesen arról cikkezett, hogy “senki sem tudja ki is ez a Wang Jing”.
A kínai üzletember valóban fukarul bánt a részletekkel, az üzletről annyit mondott, hogy már összeállt a külföldi befektetői csoport, arról azonban semmit nem árult el, hogy milyen tőkéből finanszírozzák majd a nagy volumenű építkezést, amiről egyelőre annyit lehet tudni, hogy 2014 végén kezdődnének a munkálatok, és hat éven belül indulhatna meg a forgalom az új csatornán.
A BBC kínai kiadásának főszerkesztője, Raymond Li szerint nem is Wang Jing személye az igazán fontos, hanem az, hogy milyen érdekcsoportok állnak a 41 éves vállalkozó mögött.
Annak ellenére, hogy a HKND-csoportról többször is elmondták, hogy egy tisztán magáncégről van szó, a nyugati elemezők mégis kétkedéssel fogadják a híreket.
Raymond Li emlékeztetett, hogy Wangnak 110 milliárdos részesedése van például a kínai Xinwei Telecom Technology Co.-ban, melyről köztudott, hogy közeli kapcsolatokat ápol a kínai kormány köreivel.
A Xinwei egyik fő részvényese éppen az az állami tulajdonú Datang-csoport, amely nemrégiben vált meg Xinwei részvényei egy részétől, a rossz nyelvek szerint azért, hogy tőkét szabadítson fel a HKND beruházásainak finanszírozására.
Szintén éles kritikával illette a sajtó a nicaraguai elnök azon nyilatkozatát, melyben elismerte, hogy Wang Jing mindenféle pályáztatás nélkül nyerte el a csatornaépítés jogát, annak ellenére, hogy a cégnek semmilyen tapasztalata nincsen az ehhez hasonló építkezések kivitelezésében.
A Miami Herald például arról cikkezik, hogy Nicaragua immár az elkövetkezendő száz évre eladta függetlenségét Wang Jingen és a HKND-n keresztül Kínának, amiben lehet is valami, ám arról nagyvonalúan megfeledkezik a Herald újságírója, hogy az elmúlt száz évben Nicaragua függetlenségére éppen az Egyesült Államok jelentette a legfőbb veszélyt.
Egy kínai koncesszióban működő óceán-közi csatorna nyilvánvalóan konkurenciája lenne az észak-amerikai tőkéből épült, és 1999-ig Washington felügyelete alatt álló Panama-csatornának, melynek építése annak idején szintén komoly külpolitikai viharokat kavart.
1903-ban, amikor a mai Panama még Kolumbia részét képzete, a csatorna építéséről rendelkező Herrán-Hay szerződést a kolumbiai felsőház nem volt hajlandó aláírni, ami döntő szerepet játszott abban, hogy Theodore Roosevelt minden eszközzel segítette azt a szeparatista panamai elitet, amely az ország elszakadása után szignózta a Hay-Bunau Varilla megállapodást.
Ennek értelmében a csatorna felügyeleti és üzemeltetési jogát, illetve az víziút mentén egy 16 kilométer széles és 78 kilométer hosszú területet a szakadár panamai elit az Egyesült Államok fennhatósága alá helyezett.