Végleg szakítottak az orosszal a tádzsikok
Hosszú folyamatnak vetett véget Tádzsikisztán: az utolsó orosz hangzású városnevet is lecserélte. Bár ez értelmezhető a szovjet múltat lezáró szimbólumként, a Moszkvától való gazdasági függés továbbra is él.
A tádzsikisztáni tulajdonnevek oroszosítása az 1930-as években indult, amikor a közép-ázsiai ország a Szovjetunió része lett. Nagyot fordult a trend már a rendszerváltás előtti években, amikor a nacionalizmus felerősödésével a perzsa nevek felvételét szorgalmazták az értelmiségiek.
A folyamat 2000 után erősödött fel igazán. Még az elnök, Emomali Rahmon is kivetette nevéből az orosz –ov végződést 2007-ben. Példáját városok, miniszterek és egyszerű állampolgárok követték, mert hitték a célt: a nemzeti értékek propagandáját, illetve a tádzsik nép és a kulturális hagyományok iránti érdeklődés felélesztését az ifjúság körében.
A héten végére értek a nagy munkának, Rahmon elnök utasítására az utolsó orosz városnevet is lecserélték. Cskalovszkot ma már Busztonnak nevezik – tájékoztatott a TASZSZ hírügynökség. Az eredetileg Leninabadszkaja megyében (ma Szogdijszkaja) fekvő településen hozták létre az első szovjet atomreaktort a közeli uránlelőhelyek miatt az 1940-es években. Cskalovszk a rendszerváltásig zárt városként működött.
A szimbolikus szakítás azonban nem jelent gazdaságit is. Tádzsikisztán GDP-jének ugyanis mintegy felét az Oroszországban dolgozó vendégmunkások termelik meg. Ők több mint egy millióan vannak (az ország teljes lakossága körülbelül 8 milliós) és sokan közülük a nemzeti trenddel szembe mennek. Orosz hangzású névvel ugyanis sokkal könnyebb munkát szerezni.